Most még egy apropója volt az utazásnak, Apukámat köszöntöttük születésnapján. Egy évvel ezelőtt Apu talált az ajándékai között egy képeslapot, amit egy nagyon pici, mindösszesen 2,5 centis emberke küldött Nekik. Akkor mondtuk meg, hogy érkezik Donát. Persze sírt Apukám is, Anyukám is, meg szerintem a nagy kiabálás hallatán a szomszéd is. Szóval akkor nagyszerűen sikerült minden! Tudom, hogy ezt nem tudjuk überelni, de remélem azért a mostani szülinap is jó volt Öregfickó!
Ez tényleg minden szempontból olyan, mint egy nyaralás. Donát összes addigi szokását megváltoztatja, sokáig fennmarad este, nappal viszont jókat durmol, természetesen nem a Tőle megszokott időben. Így azért volt némi nyüglődés is, főleg az esti elalvások körül.
Ilyenkor mindig elmegyünk Anyukámért a munkahelyére, és persze fogadjuk a Kolléganők tetszésnyilvánítását. Donát nagyon cuki volt, egyfolytában vigyorgott mindenkire. Nem csoda, hogy a "Csajok" imádták.
Beszélgetett Mónikával, aki később jól meg is szeretgette!
Mosolygott Bebére, akinek innen is küldünk sok puszit és remélem tudja, hogy még mit ;-)
Átvette és tanulmányozta az iktatóból a fontos ügyiratokat, majd persze ő is iktatta a maga sajátos módján.
Mélyen elgondolkozott azon, hogy milyen módon lehetne tovább növelni a hatékonyságot. Majd szétszórt még egypárat abból a huncut mosolyából.
És még jó, hogy ott volt Mónika kislánya, Barbi, így rögtön szerelmbe is lehetett esni.
Persze a nagy munka közben a játék sem maradhatott el! Kapott Anyukáméktól egy Lükenyúlkettőt, amivel a jelek szerint nagyon szuper játszani. Ráadásul Donát megtanult sikítani, ami majdnem olyan mulatságos, mint a köhögés és a tüsszentés. Ezt nagyon kellett gyakorolni egész idő alatt. A Lükenyúlkettővel való játék is csak hangos sikítozások közepette volt az igazi!
Minden nap jött hozzánk a Rokon, Edit. Ő Anyukám nővére, az én nagynéném. Donátnak pedig rokona :-) Most nem fényképeztük, de korábban már igen, úgyhogy egy régebbi fényképen mutatjuk most be.
Természetesen minden találkozáskor újabb és újabb ajándékok landolnak Donátnál. Most - többek között - egy édes mackós rágóka jött, amit Donát nagy élvezettel tömött a szájába (igen, hűtőbe kell tenni). Eddig úgy tűnik, hogy ez a fajta rágóka jött be a legjobban. És persze az is szuper volt, hogy megléptünk kicsit vásárolgatni, miközben Anyukám bébiszitterkedett.
A bébiszitterkedés alatt Donát újabb tudománnyal lepte meg Anyukámat. Hasra fordult, játszott, majd megunta, visszafordult és játszott tovább hanyattfekvésben. Én még ezt sosem láttam tőle. Úgyhogy Anyukám ki is húzta magát, hogy "Királyőfelsége" volt kegyes csak és kizárólag Neki bemutatni ezt a trükköt.
Hazafelé, szokásától eltérően Donát végigaludta az utat, a Lükenyúlkettőt szorongatva a kezében. Álmában pedig visszarepült Mamához és Papához még egy kis ölelgetésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése