Valami miatt egyetlen oldal működött akkor hetekig. A hoxa.hu, amit azelőtt soha életemben nem olvastam. Persze figyelemmel kísértem a fórumot is, ahol a májusi babavárók cseverésztek egymással. De ezen az oldalon a fecsegés mellett naplót is írhatnak a regisztráltak. Elkezdtem olvasni egyetlen naplót, Editét. Annyira jó volt, hogy ugyanazokkal a démonokkal küzd, mint én. Aztán megszülettek a fiúk én pedig még mindig a névtelenségbe burkolózva figyeltem Viktor fejlődését. És folyamatosan arra gondoltam, hogy milyen jó lenne elmondanom Editnek, hogy én is pontosan ugyanazt gondolom, és én is meg vagyok ijedve.
A gondolatokat nemsokára tett követte. Váltottunk pár levelet, beszélgettünk telefonon, és végre személyesen is találkozhattak a kis Cimborák.
Az első találkozás alkalmával még nem vettek túlzottan tudomást egymásról. Bár fogták egymás kezét, és egy adott pillanatban Donát jól megrángatta Viktor fülét.
A második találkozás már kicsit komunikatívabban telt. Úgy látszik tényleg szívesen fognak majd együtt játszani.
Viktor szuper kisfiú! Figyelmes, értelmes, okos! És nem mellesleg borzasztó cukipofa! Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, amikor majd megnőnek és tényleg tudnak együtt játszani. Remélem Donát pont annyira fogja szeretni Viktort, mint amennyire én szeretem.
Edittel pedig azóta minden gondolatunkat megosztjuk egymással. Egymást nyugtatjuk, példának hozzuk fel a saját gyerekünket. Nagyon örülök neki, hogy van egy olyan Anyukabarátom, akinek Donáttal egyidős a fia, és mindamellett, hogy a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat megbeszéljük, másról is tudunk beszélni.
Szóval mindenkinek ilyen kis Cimborát és Anyukabarátot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése