Ma összeszereltük a járókát, így végérvényesen egy játszótérré változott a teljes lakás. Nagyon tetszett Donátnak.
A plédet persze egy másodperc alatt maga alá gyűrte, és jó szokásához híven nekifogott megkapirgálni a járóka alját. (hozzáteszem, hogy mindent megkapirgál. Reggel az arcunkat, az ágyon a rattanszövetet, a játszószőnyegét, a parkettát, a nadrágot, a kabátom ujját...)
Új hely, új élmények. De persze akkor teljesedett ki igazán, amikor a legnagyobb haver, Dinó is beköltözködött.
Azért a szabadságvágy megmaradt, amit a rácson kidugott lábakkal hozott a tudomásunkra. Ez a fajta szimbolikus lázadás egészen addig jó ötletnek tűnt, amíg meg nem akart fordulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése