Arcon csúszós

Hol is kezdjem.

Bevezetőként legyen elég annyi, hogy Donát bátrabban motorozott, mint ahogy azt a körülmények indokolták.

Mivel kitört a tavasz sorra járjuk a kertészeteket, mert a mániám, hogy virágokat ültessek mindenhova. Vittük persze a fiúkat is, mert ez elég jó programnak tűnt. Levegőn is vannak, meg a kertészetekben lehet kismotorozni is, szóval minden adott. Viszont az egyikben volt egy domb, ahova fel lehetett menni motorral, és az általam megengedettnél jóval nagyobb sebességgel legurulni, röhögve. Ez egészen addig jó is volt, amíg egy alkalommal a motor meg nem billent. Donát felkészült az esésre, ezért elengedte a kormányt. De a motor visszanyerte az egyensúlyát és simán tudott volna tovább menni, de az én gyerekem kinyújtott kezekkel és lábakkal várta az armageddont. Én pedig odakiabáltam, hogy "kapaszkodj". A hangom teljesen kizökkentette a koncentrálásból, ezért három dolgot nem csinált: 1. nem kapaszkodott, 2. nem egyensúlyozott, 3. nem rakta le a kezét eséskor, pedig erre készült jó régóta.

Az izgalmas történetnek arcon csúszás lett a vége, amit elég rossz volt végignézni. Persze a kertészet, és a komplett budai hegyvidég zengett a fájdalmas üvöltéstől mintegy fél percig, mert aztán fontos rohangálnivaló akadt.

Mindenestre megvan az első komolyabb sérülés, aminek a nyomai már múlóban vannak. Persze be kellett krémezni, mert iszonyúan fájt (főleg miután belenézett a tükörbe, és rájött, hogy neki sérülései vannak ...), de bizton állíthatom, hogy felgyógyul belőle.

Hasalós

Lénárd 2,5 hónapos. Valamilyen fura módon neki bejön ez a hasalás dolog, úgyhogy egy csomót nézelődik már hasonfekve. Iszonyú cukin vihorászik a fejvédőn lévő állatoknak, dumál velük és úgyamúgy is, köszöni, jól érzi így magát.

Mondjuk ezen a mozgásfejlődés dolgon már megpróbálok nem idegeskedni, de azért természetesen nem hazudtolom meg önmagam és árgus szemekkel figyelem minden mozdulatát. Ezzel sikerült a gyerekorvost is kiakasztanom, mert miután tisztáztuk, hogy miért nem lehet Lénárdnak aortaszűkülete és a kis pötty a pocakján nem jelent kóros elváltozást rátértem a "vajon megfelelően emeli-e a fejét a gyerek" kérdéskörre. Szerencsére a gyerekorvosnak fizetünk, ezért kénytelen végighallgatni minden hónapban a különböző újabb betegségeket, fejlődési rendellenességeket és egyebet, amiket kigondolok. Becsületére legyen mondva, meg is teszi. Külön díjazom, hogy profi leszerelési stratégiát választott. Az aortaszűkületről például 10 perces anatómiai előadást tartott angolul, törökül, latinul és magyarul. Egy büdös szót sem értettem.

Csupa erő, csupa izom

Megígértem, hogy ha ez ennyire fontos, akkor a következő státusznál a bicepsz méretét is bediktáljuk a védőnéninek.

 

 

Nagy Pocóssal

 

Donát nevezte el Apukámat Nagy Pocósnak. Ő az egyetlen nagyszülő, akit nem a rendes nevén hívunk. Ha megkérdezzük tőle, hogy hogy hívják a mamákat, papákat, akkor tisztességesen felsorolja, mely szerint "Döngyi mama, Feri papa, Ijonka mama és a Nagy Pocós".

 

A Nagy Pocósnak igen nagy a tekintélye. Ma délelőtt Donát például közölte, hogy "ha majd olyan nagy leszek,  mint a Nagy Pocós, akkor magamnak is vehetünk sört". 

 

Húsvét

 

A húsvét szenzációs mókának bizonyul. Az ajándékok nagyon tetszettek Donátnak. Kis apróságot hoz csak a nyuszi, természetesen fészekbe, ahogy az kell. Az udvarra több szempontból sem tudtunk kimenni tojást keresni. Egyrészt szakadt az eső, másrészt a kutya valószínű gyorsabb lenne, mint Donát.

 

 

 

 

A Micimackó (is) nagyon nagy kedvenc, amit a szemfüles nyuszi jól ki is figyelt, és egy Tigrist hozott ajándékba. A Tigris azonnal nagyon jó barát lett, amit "majd mindenhova viszek magammal." Beköltözött alvótársnak is, az eddigi 15 legjobb barát mellé.

 

 

 

A Kistesónak is hozott ajándékot a nyuszi, aki láthatóan odavolt az örömtől és a csodálkozástól... (ti. egyáltalán nem érdekelte a dolog).

Kb délután egyre értük el, hogy Donát csokoládémérgezést kapjon, mert mást egyáltalán nem volt hajlandó enni. Folyamatosan ment a "kaphatok csokit?". Amikor pedig azt mondtam, hogy sajnos nem, akkor feltartotta a kis hüvelykujját és közölte, hogy "csak egyetlen egyet". Sokáig nem tudtam neki ellenállni, de amikor a vérébe került cukor mennyiségétől hiperaktív lett, akkor azért megálljt parancsoltam. A nap nagy része tehát úgy telt, hogy Donát teljes mértékben feldobódva rohangált a lakásban, mi pedig rezignáltan ültünk a kanapén és vártuk a megváltó fürdésidőt.

Fiúk, ha bandáznak

Lénárd és a takaró

Az úgy volt, hogy még bőven terhesen megtanultam a kötés alapjait és úgy gondoltam, hogy belevágok egy kis takaróba Lénárdnak. Van ugyan azt hiszem 35 takarónk, de ahol ennyi elfér, biztosan elfér még plusz egy. Pár napja el is készültem vele. Első kötés, nagyon béna sajnos, úgyhogy elkel itt még egy kis gyakorlás. Hogy mikor? Öööö... Úgy 20-25 év múlva biztos kötök még egy sapit is.