Donát lassan fél éves, így elérkeztünk ahhoz az időhöz, ami általában az első gyerekes anyukák rémálma. Hozzátáplálás. Donát már kb 2 hónapja csak tápszert eszik, illetve nagyjából másfél hónapja gyümölcsöt is.
(Egy kis kitérővel itt szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint a magyar nyelv nem ismeri sem a tápi, sem a tejci szavakat. Illetve, csak akkor mondjuk, hogy "két hónapja tápit eszünk", ha anyuka, apuka és/vagy nagymama, de legalábbis a kutya szolidarít a csemetével és ő is tápszert eszik. Köszönöm a figyelmet!)
Visszatérve az eredeti, és ennél sokkal fontosabb témánkhoz. A hozzátáplálással kapcsolatban ahány embert, védőnőt, orvost megkérdezek mind mást mond. Mindenki szerint mást lehet adni más időpontban, és ha nem úgy teszel, akkor végzetes hibát követsz el.
A mai napot piros betűkkel fogjuk bevésni Donát Kajanaptárába, ugyanis ma először kapott húst. Sárgarépával kóstolta. Először még bizakodott az etetőszékben, mert ott szokta kapni a körtét, az almát, és mindenféle finomságot. (Főleg a körte finom. Az mindennél finomabb. Igazából asszem elélne körtén, ha az szerintem is jó ötlet lenne)
Az első falat húsos kaja itt landol a szájában. Azért az arckifejezése akkor is elárulta, hogy mélységesen csalódott és különben is! Mi ez?
Fél órán keresztül főztem akkurátusan a répát és a krumplit, pépesítettem, nagy gonddal adtam hozzá a húst. Azért, hogy Donát egyen három kanállal, és a többit belekenje az előkébe. Majd megegye az üveg tápszert, ahogy szokta.
Az eddig csak édes ízt érzett gyerekbe bele kellene diktálni a sárgarépát, a krumplit, a brokkolit, a spenótot. Ezzel a programmal azt hiszem elleszünk egy jó darabig. Ráadásul mostmár azt megtanultam, hogy mikor mennyi elég a tápszerből, de honnan fogom tudni, hogy ezekből az egyéb kajákból mikor, mennyi elég?
Persze, tudom én, hogy nem hal éhen csak úgy csendben. És ha mégis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése