Cimborázás

A héten nagy volt a forgalom nálunk. Csütörtökön itt járt Gellértbandi, és Adri. Szuper volt Őket látni. Gellért kicsit fiatalabb Donátnál, szuper kis fickó! És ugyan Donát úgy tűnt, barátkozott volna, Gellért inkább egy kicsit sírogatott. Betudtuk az idegen környezetnek és a sok újdonságnak. Donát ennek örömére gyakorlatilag a vendégeskedés nagy részét átaludta. Persze a hinta Gellértnek is nagyon tetszett. Ott már némi vigyort is tudtunk csalogatni az édes kis pofijára és már én is kezdtem jó embernek tűnni a szemében, hiszen volt egy HINTÁM.

Aztán pénteken meglátogatott minket Viktor és Edit. Viktor nagyon sokat fejlődött a legutóbbi találkozásunk óta. Ügyesen fogja a játékokat, egyfolytában forgolódik, szerintem nagyon szépen kitámaszt (bár nyilván most Edit dünnyög, hogy nem is ;-)). Viszont Donát teljesen bezizisedett. Az ölemben ülve nagyon tetszett neki Viktor. Vigyorgott rá, meg beszélgetett, meg nagyon cuki volt.

Még játszottak együtt a zenélős játékkal is, bár Donát már akkor egy kicsit húzta a száját.

Viszont egyszer csak rákezdett a nyavalygásra. Semmi sem volt jó. Megszólalt Viktor és Donát rögtön nekifogott sírni. Valószínűleg jó fáradt lehetett, mert persze egész délelőtt nem tudott aludni. Szóval nem lehetett letenni egymás mellé a fiúkat, mert Donát rákezdett.

Aztán következett egy nagy alvás Donátnak. Én pedig közben nagyon jót játszottam Viktorral. Kipróbáltuk a nagylabdát, meg megbeszéltük az élet fontos dolgait és szegény kénytelen volt végighallgatni egy dalt az én előadásomban.

Miután Donát felébredt már sokkal másabb volt a helyzet. Ő nagyjából megnyugodott, viszont Viktor kezdett rá. Egy kicsit azért újra lefoglalta Őket a zenélő játék felfedezése.

Nyűgösek voltak a fiúk, de azért az egymásnak küldött mosolyogból és a kézfogásokból látszik, hogy jó barátok lesznek,