Alvás

Már Donát annyira nagyfiú, hogy úgy gondolja, hogy nem kell aludni délután. Ennélfogva többször lepihen napközben, illetve ebéd után felolvastat velem egy Annapetit (Születhetne külön bejegyzés, amiben részletezném, hogy Anya, Apa, Anna, Peti és Gergőke hova és milyen gyorsasággal húzzon el, de mivel ez egy gyerekről szóló blog, ezért ezt csak magamban mantrázom kb egy órán keresztül minden délután).

Szóval visszatérve a pihenésre, Donát ha elfárad, akkor közli, hogy "lepihenek, hozd a dolgaimat." A "dolgaim" jelenleg két takaró; egy párna; Pajtimedve; Dzsordzsika, a kismajom; Sünsoma, egy sünbáb, amit felhúz ilyenkor a kezére; három cumi. Ehhez a bandához csatlakoznak még hozzá ideiglenes tagok. Ma éppen egy egy méteres sárkány, és egy hatalmas mackós párna. Semmi sem maradhat ki, így én, mint egy jó fegyverhordozó napjában kilencvenszer viszem utána a teljes repertoárt a lakás különböző pontjaira. A pihenés helyszíne ugyanis teljesen kiszámíthatatlan. Ma éppen a nappali közepén ágyazott meg magának, a földön.

Zenehallgatás

Donát rajong a zenéért és a mondókákért, de azt hiszem erről esett már szó korábban ezen az oldalon ... Az elmúlt időszakban felfedezte, hogy az MP3 lejátszóról is zene szól, azóta a földön húzva hozza utánam, és kéri, hogy kapcsoljam be. Mulatságos látvány, ahogy ül a kanapén, rázza a fejét az ütemre fülhallgatóval a fülében.

A kedvenc könyve és egyben zenéje a Nap jön című CD/könyv, amivel Ida barátnőm ajándékozta meg. Erre alszik, erre utazik. Gyakorlatilag Pécsig hallgatjuk végtelenítve a dalokat. A legnagyobb gondot az jelenti, amikor engem kér meg, hogy énekeljem el a könyvet. Hát, hogyismondjam... Nem X-Faktor gyanús az előadás ...

Dramalj - Horvátország

Nyaralni voltunk :-)

Idén, Donát életében először külföldre vettük az irányt, Horvátországba mentünk. Dramalj egy kis falu Crikvenica mellett, ahova mi megismerkedésünk óta járunk Ferivel. Az út kb 5 óra volt, amitől ugyan egy kicsit tartottam, de Donát klasszul bírta az egészet.

Első találkozása a tengerrel meghatározó volt. Ahogy odaértünk, még ki sem pakoltunk már nagy lelkesedéssel öltözött át fürdőruhába, és "hujjjá, hujjá a tengejbe megyünk" felkiáltással vállára csapta a törtölközőjét és indult a strandra. Ahogy azonban a lába a vízbe ért, rájött, hogy ez sajnos hideg. Végleg pedig azon keseredett el, hogy én sem tudok bele meleget önteni, sőt még a mikroban sem tudom megmelegíteni. Innentől kezdve, ha egy csepp víz hozzáért égtelen sivítással mászott fel az ölembe. Persze ebből a helyzetből is kihozta a maximumot, és kb fél mázsányi kavicsot dobált a vízbe. Kizárólag hullámmentes pillanatban.

Pár nap múlva megnéztük a homokos strandot. Ez azért már sokkal, de sokkal jobban tetszett neki. Homokvárat épített, árkot ásott a kishajónak, vizet hordott, betemette a lábát, homokot szállított.

A focizás persze a strandon sem maradhatott el. Annyira belemerült a játékba, hogy még a tengerbe is bement a labda után. Szerintünk észre sem vette, hogy a vízben van. Persze szigorúan derékig tartott a nagy bátorság, de utána már vígan szaladgált be a vízbe.

 

 

 

A tenger nagyon tetszett Donátnak. Néha odaállt a partjára, vagy odajött hozzánk és elkiabálta magát, hogy "óóóóójiási kékséges".

A strandolás mellett sétáltunk, játszottunk, jakuzzizott a szálloda teraszán, és étteremben vacsoráztunk. Szóval igazán nyaraltunk. Egyik nap Crikvenicakikötőjébe mentünk, megnézni a nagy hajókat.

A fagyizás sem maradhatott el. Ez akkortól szokott bonyolult lenni, amikor a fagyisnéni/bácsi pohárban, kanállal hozza a fagyit. Donát szerint viszont a fagyizás kizárólag tölcsérből, a gombóc nagy részének szanaszét csöpögtetésével, könyékig maszatosan oldható csak meg.

A kavicsok viszont vitathatatlanul lenyűgözték. Akárhova mentünk, mindig vinnünk kellett haza egyet."Csak ezt az egy szép kavicsot hozom magammaj..." A kavicsok nagy része egy kisebb szikla volt, de semmi pénzért nem lehetett otthagyni őket. Így távozásunkkor egy kisebb kőzetgyűjteményt hagytunk a szállodai szobánkban.

A nyaralás legritkább pillanatai közé tartozott amikor is Donát közölte, hogy "mostmáj egy kicsit elfájadtam."Így alvásból idén sem jutott túl sok. Igyekszünk majd bepótolni. Gondolom nyugdíjas korunkban.

Nagyon nagy cukiság

Ma fodrásznál voltunk. Donát elképesztően jól viselkedik fodrászkodás közben. Nem sír, nincs semmi hiszti, ha azt kérik, hogy hajtsa le a fejét lehajtja, ha mást, akkor mást csinál. Mivel Ferivel mindketten úgy értékeljük, hogy ez igazán nagy hősiesség, ezért  mindig kap ajándékot fodrász után. Természetesen autót szeretne mindig.

Bementünk a játékboltba, Donát megállt a pénztáros előtt, felnézett, és közölte:

"Tütüt szejetnék!"

A pénztáros megmutatta, hogy merre vannak a kisautók. Nem volt nagy választék, és mivel itthon már van kb egy játékboltnyi belőle sok olyat is talált, ami már megvan. Egyik sem tetszett igazán, meg is jegyezte, hogy

"Hát itt milyen vacakok vannak".

Majd végre sikerült egyet kiválasztani, aminek nagyon megörült.

"Viszem a pénztájos néninek!"

Engem otthagyott, lerakta a pénztáros elé az autót és hátratett kézzel várt. Én pedig azt hittem megeszem ezt a csodagyönyörű nagyfiút.

Festőművész

Egyszerűen imád festeni. Nem is tudom hányadik szett festéket fogyasztjuk. Egyelőre az ujjfestéket tudja használni, a vízfestéket nem igazán, azzal leginkább csak vizez. Ma kipróbáltuk a kavicsfestést is, ami nagyon tetszett neki. A képek egy korábbi alkotási folyamatot mutatnak be, aminek az lett a vége, hogy gyakorlatilag csuklóig volt a tégelyben.

A szőnyegünk így érdekes mintát kapott egy időre.

Utazás

Amikor egy kicsit sokan akarnak egyszerre beülni az autósülésbe...

Menő motor

"Menő motor gyors, mint a szél,

Nincsen senki, ki utolér."

 

 

 

Én legalábbis már egy jó ideje nem tudok olyan gyorsan futni, amilyen gyorsan Donát motorozik. Ráadásul sajnos nem áll meg, ha kiabálunk utána, így kénytelen valaki mindig mellette szaladni. Ennélfogva ez a tevékenység kizárólag Apával végezhető. Egyik este elkísértem őket, és volt olyan utca, aminek én még az elején tartottam, de Donát már a végén satufékezett, persze erős apai ráhatásra.

 

Még szerencse, hogy nem hajlandó futóbicajra ülni.

 

 



Az utolsó nyári hétvége

Az előrejelzések szerint ez az utolsó igazán meleg, nyári hétvége. Mondjuk szerintem ettől senki nem annyira szomorú. A fiúk még megragadták az alkalmat egy utolsó medencézésre.

A mai medencézés alkalmával is előkerült az összes játék, ami ilyenkor előkerülhet. Az egyik ilyen elmaradhatatlan tevékenység a pohárral vízlocsolás. Ennek két célja van. Egyrészt a kis bogarak kihalászása a vízből, másrészt a medencén kívül tartózkodók locsolása. Mindkettőre láthatunk példát az alábbiakban.

 

 

Az autók a medencézésből sem maradhatnak ki. Ha egészen őszinte akarok lenni az összes napi tevékenységünket végigkíséri néhány kisautó. A mi autóink a legjobban körbe-körbe szeretnek menni mindenféle helyeken, illetve kedvenc elfoglaltságuk még a parkolás.

 



Ezután a rengeteg munka után Donát megéhezik, ezért fagylaltot készít magának és megeszi. Fagylaltot kizárólag a medencében eszik, a fürdőkádban csupor méz, és hársfatea, gyurmázás közben pedig krumplistészta a menü.

Amennyire félős amúgy a vízben annál jobban engedi hajigálni magát. Nem merül le tudatosan a víz alá, sőt az is zavarja, ha az arcába öntünk egy pohár vizet (csak azért öntjük, hogy a haja vizes legyen), vagy lelocsoljuk. Viszont, ha beleesik, és úgy merül el, az nem zavarja. Persze köhög, prüszköl, meg minden, de szerencsére nem esik pánikba. Ma a körbe-körbe játék helyett apára mászás volt a mulatság.

BONUS TRACK: Apa ennyire erős a sok akrobatikától...

Millenáris és BogyóBabóca

Megint jól le vagyok maradva a mindenféle beszámolókkal. Szóval mint már írtam Donát eléggé rajong Bogyóért és Babócáért. Illetve szerencsére időszakosan rajong, így nem kell hónapokig ugyanazt a két figurát mesélnem a mesekönyvekből és néznem a tévében.

Egy ilyen rajongási hullám közepén elvittük a Millenárisba a Bogyó és Babóca bábkönyv bábjainak kiállítására. Hát, teljesen lenyűgözte. Mondjuk nem annyira értette, hogy miért nem lehet játszani az ott lévő dolgokkal, de minden erőnket latba vetve próbáltuk neki átadni a kiállítás, mint intézmény szellemiségét.

Amúgy tényleg klassz volt a dolog. A vitrinek a gyerekeknek voltak szemmagasságban, amikor mi voltunk nem is volt az a tolongó tömeg. Szóval még nekünk is tetszett.

A kiállítás után bejártuk a Millenárist. A játszótereken rengetegen voltak, így azt annyira nem erőltettük, szerencsére Donát sem gondolta úgy, hogy szeretne az egy négyzetméterre jutó tizedik gyerek lenni. Viszont volt fagyizás. Ha megkérdezzük tőle, hogy milyen fagyit kér, mindig azt mondja, hogy "hát olyan hidegeset", így mindig veszünk neki vaníliát, ami alapvetően soha nem jó. Mármint nem eszi igazából, hanem csak nézegeti, meg örül neki. Így vettünk tölcsért, és a terv szerint adtam volna neki az én fagyimból.

Ennek ez lett a vége:

Aztán valahogy lett neki mégis saját. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy az enyémet orozta el, vagy végül inkább vettünk neki is egyet, mindenesetre békésen elfagyizgatott és nézte a játszótéren bandázó gyerekeket.