Kajatolvaj

A Minur minden alkalommal elcseni Donát tányérjáról a kaját és mindig nagyon örül neki. Nagyon cuki!

Karácsony

Az idei karácsony fantasztikus volt. Ez volt az első karácsonyunk négyen. Megpróbáltam nem megőrülni előtte, ami maradéktalanul csak azért sikerült, mert az első tepsi süteménynél kirobbant a sütőajtó, így nem tudtam befejezni, amit akartam.

24-én reggel feldíszített fa várta a fiúkat. Onnantól datálódik a "hogyan ne rántsa magára a fát a Minur" projekt, ami gyakorlatilag abból állt, hogy a Minurikát elhúztuk a fától. Ezt gyakoroltuk aztán a napok jelentős hányadában. Az ajándékoknak mindenki nagyon örült, Donátot gyakorlatilag padlóra szegeztük a Thomas pályával. De szerencsére a Minur is boldog volt a saját dolgaival. (alapvetően az ő teljes boldogságához elég lett volna, ha megengedjük, hogy eldöntse a fát).

Az ajándékbontogatás idén teljes extázisban történt. Szerencsére becsomagoltam Donát ajándékait, mert imádta kicsomagolni őket. Minur eközben békésen tanulmányozta a saját állatait.

A bontogatás után pedig nekifogtunk a vég nélküli játéknak. Például vonatpályáztunk:

Tanuló asztalkáztunk:

Illetve kardoztunk, sisakban.

A buli délután Gyöngyi mamáéknál folytatódott. A következő órák szintén ajándékbontogatással, játékkal, illetve a "hogyan ne fejeljen Minur az üvegasztalba" projekt sikeres abszolválásával teltek. Hasznos időtöltésként megismertettük Atit néhány dinóval is, és lekaptuk Minur fotópóz vigyorát.

 

  

A program aztán Pécsen folytatódott. Donát megkapta élete első rollerét, amit azóta is nagy lelkesedéssel hajt, kis Minurkám pedig kipróbálta az etetőszéket. Nagyon tetszett neki.

 

Azóta már nincs meg a fánk, leszedtük a dekorációt, eltettük a Mikulásokat és a rénszarvasokat. De alig várjuk a decembert, hogy újra ünnepelhessünk, mert mi bizony nagyon szeretjük a karácsonyt.