Az első karácsony

Be kell vallanom valamit. Én nagyon szeretem a karácsonyt. Szeretek benne mindent. A mákot, az ajándékvásárlást, a mézessütést, a készülődést, a karácsonyfát, a csomagbontogatást, a zenéket és mindent. Mi kivonjuk magunkat az idegeskedésből, nem rohangálunk még utolsó nap is fejvesztve az áruházakban az üres sorok között, nem ordítozunk egymással, és nem veszünk össze azon, hogy a karácsonyfa kicsit vajon ferde-e vagy sem.

Nagyon szeretném, ha Donát úgy nőne fel, hogy megtanulja értékelni az ünnepeket, meglátja bennük a jót, örömmel részt vesz a készülődésben, és őrzi mindazt a szépet, amit egy-egy ilyen nap adhat az embernek.

Szóval nálunk a karácsony nagyon jól sikerült. Tele voltunk boldogsággal, csillogással, ragyogással, jókedvvel.

24-én kezdtük a készülődést. Én előtte már két éjszakát végigsütöttem, mert mézespuszedli és pozsonyi kifli nélkül nem merek karácsonykor a családom elé állni. Szóval 24-én, amíg Donát aludt délelőtt feldíszítettük a fát.

Jó közelről megtanulmányozott néhány díszt, megszerzett egy-két szaloncukrot, láthatólag tetszett neki a dolog, így jóváhagyottnak éreztük a munkát, és nekifogtunk az ajándékok becsomagolásának. Donát járt az élen csomagolópapírgyűrésben és szalagguriga kergetésben, így remélem majd egyszer ebből a két sportágból is rendeznek olimpiát, mert nagyon megy neki.

Csoda, hogy le tudtuk tenni délután aludni. Mire felkelt Feri is és én is glancba vágtuk magunkat, és mindent előkészítettünk. Donátot sokkoltuk a felkelés utáni öltözéssel, és miután ezt a traumát is feldolgozta, megszólalt a csengő. Nálunk, sokakkal ellentétben vidám zene szól, a Szürke patás. Körbetáncoltuk a fát, énekeltünk, nevettünk.

Majd megmutattuk Donátnak a mi ajándékainkat. Többek között kapott egy nagyszerű játszófészket, hátha valaha megtanul ülni.

Az estét és a vacsorát is Feri szüleinél töltöttük. Gyöngyi néni jóvoltából én semmit nem főztem, viszont annál jobbakat ettem. Donát az etetőszékében dekkolt, babapiskótát rágcsált és elégedetten nézelődött az asztalnál. Vacsora után előkerültek az ajándékok is. A legjobb mókának a csengettyűzés, az asztal alatt bújkálás és a Nyúl lebirkózása bizonyult.

Karácsony első napján útra keltünk Pécsre anyukámékhoz. Az ajándékbontogatás itt sem maradhatott el. Papával együtt sikerült kiszabadítani az első meglepetést, egy szuper csigát, ami zenél, meg van szeme, meg vannak benne egyéb zörgő alkatrészek.

Figyeljük meg Donát arcán a nagyfokú koncentrációt, amit anyukájától tanult. A nyitott száj elengedhetetlen feltétele a jó teljesítménynek.

A szék lába pedig Pécsen is a szórakozás kifogyhatatlan tárháza.

Karácsony második napján elmentünk Tántikához begyűjteni az ottani ajándékokat is.

Summázva sok élménnyel és egy komplett játékbolttal lettünk gazdagabbak. Szuperül éreztük magunkat, és izgatottan várjuk a szilveszteri bulit, ami már egy következő beszámoló témája lesz majd.

Kívánunk nagyon sok szép ünnepet mindenkinek!

Rajta ül a retyerutya

Hát igen, leesett a hó, így elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy Donát szánkózzon. A padláson találtunk egy szánkót, azzal próbálkoztunk.

Osztatlan sikert egyelőre nem arattunk ezzel a remek programlehetőséggel, de azóta is kitartóan próbálkozunk. Hátha jövő ilyenkorra már majd élvezni is fogja.

Napi cuki

(nem, én sem gondolom a játszószőnyeg ilyenfajta felhasználását rendeltetésszerűnek, de az ő dolga...)

Evés önállóan

Gondolom már majdnem elhittétek, hogy Donát egyik napról a másikra megtanult enni. Ugyan szerintem zseni gyerekem van, de ez még neki sem sikerül.

Az egész úgy kezdődött, hogy már evés közben beletappancsolt a brokkolifőzelékbe. És annyira szerette volna megkaparintani a kanalat. Úgy gondoltam, hogy miután már úgyis átöltözés van, teljesen mindegy, hogy mennyire keni össze magát a maradékkal. És nekiállt. Nagy elánnal rágta a kanalat és tapicskolt a főzelékben.

Egy adott pillanatban pedig mindent az ölébe öntött.

Nagyon jól szórakozott. Teljesen csendben elvolt vagy fél órán keresztül, én meg büszke voltam, hogy lámlám, milyen jól lefoglaltam. Addig azonban már nem gondolkoztam, hogy az etetőszék és Donát lepucolása, az átöltözés, a mosás, a felmosás sokkal több idő, mint fél óra...

Kúszás

Mostmár nagyon megy a kúszás. Egyre nagyobb teret jár be, és egyre gyorsabban. Fél pillanat alatt van ott mindenhol.

Persze mindig rossz helyen landol. De úgy látszik a tilosban járás sokkal izgalmasabb, mint a rendes játékok. Az a baj, hogy még rosszalkodás közben is nagyon cuki. A legérdekesebb dolgok a DVD, a virágállványok (amiknek a tetejéről már lepakoltam) és a kábelek. Az ő szobájában pedig a lámpazsinór. Úgyhogy a hétvégén fogjuk magunkat és gyerekbiztossá tesszük a lakást.

Ma pedig fürdés előtt elindult a szobájába és át is ért. Az első hosszabb útja volt. Eltartott egy darabig, de nagyon élveztük mind a hárman. Közben persze elpakoltam az útjából pár rettenetesen érdekes dolgot (mint például gyertyatartó). Muszáj volt, mert szerintem még holnap ilyenkor is úton lennénk.

Fogtulaj

Hát eljött ez a nap is. Donátnak áttört az első foga, alul az egyik első. Íme az első kép az új fogtulajdonosról.

Télapó itt van...

Mivel Donát nagyon jó kisfiú volt egész évben (illetve hát a születése óta), hozzá is ellátogatott a Télapó bácsi. Már reggel feldíszítettük az ablakát, hogy a Télapó könnyebben idetaláljon. Kipucolta a cipőt, és kirakta az ablakba.

A nagy igyekezet nem is marad jutalom nélkül. Az ajándékok már délután ott sorakoztak a cipője mellett. Anyukámék és Tánti is ide küldte a meglepetést a Télapóval.

Természetesen minden játék csodálatos és mindennek nagyon kellett örülni.

A kisoroszlánt Anyukáméktól kapta, szuperül zenél, meg gurul. És ami még fontosabb szuperül lehet vele farkasszemet nézni.

A búgócsigát Tánti Télapója hozta. Abban az a nagyon jó, hogy egy csomó ideig lehet szugerálni, amikor forog, majd oda lehet menni, lekeverni egy nagy maflást, hogy a szegény búgócsiga azt sem tudja hol álljon meg.

Tőlünk a kis repcsi jött, ami egyelőre akkor barát, ha én tologatom.

Este pedig Feri szülei is átadták a Télapó jókívánságait. Donát egy szuper zenélő csigát/kukacot kapott. Szerintem eljátszott volna vele reggelig, de nem tudott rábeszélni az egész éjszakai bulizásra.

És most gyengébb idegzetű olvasóinkat megkérjük, hogy lapozzanak a következő bejegyzéshez, menjenek ki egy kávéért, vagy csukják be a szemüket.

Még egy ajándékunk volt Donátnak. Megkóstolhatta a csokimikulás sapkáját. Jelentem, túlélte. Békésen szuszog (illetve szortyog) a kiságyában.

Napi cuki

Kis betegem

Donát beteg, megfázott. Szegénykémnek rettenet mód szortyog az orra, és mintha ma rákezdett volna a köhögésre is. Nem hazudtolva meg önmagam, voltunk múlt héten dokinál. Tényleg semmi komoly szerencsére. Kaptunk viszont inhalálót, amit nagyon szeret. Nem értjük igazán, hogy ez miért olyan jó neki, de akárhányszor elindítjuk a gépet, ellágyul a hangja és nevetgél. Tényleg olyan, mint aki valami jópofa gázt szív.

Mutatom hogy inhalál.

Persze mindig kinevetjük. De ezután garantált az orrszívózás. Akkor már nem nevetünk annyira...

Let it snow...

Tegnap a Kis Lurkó megismerkedett a hóval. Egyelőre csak Feri kezéből nézegette és elismerően nyilatkozott róla. (höööö). Megfogni még nem nagyon akarta. Gondolom jövőre majd úgy ássuk ki a legnagyobb hókupac alól.

Cumikérdés

Donát cumizik. Mi egyáltalán nem bánjuk, és hagyjuk, hadd cumikázzon. Gondolom, majd 15 évesen már nem fog, így egyelőre azon sem stresszelünk, hogy miként fogja majd abbahagyni. Megküzdöttek azért ezzel a kérdéssel már páran.

A legújabb mutatvány, hogy egyedül is a szájába tudja tenni a cumiját. Ma reggel lesifotósként megörökítettem ennek a nagyszerű tudománynak a folyamatát.

Először mindig fordítva próbálja, ez persze azt a téves tudatot eredményezi, hogy a cumi elromlott, mert nem lehet megfelelően használni.

Földhözcsapkodással próbálja megjavítani az elromlott cumit, van hogy ilyenkor még a saját nyelvén el is káromkodja magát. Igazi férfi, na.

Ez a javítási módszer eredményesnek bizonyul, mert utána betalál, és boldogan cumizgat tovább.

Napi cuki

Legjobb barát

Donát legjobb barátja a Tükörben Lakó Kisfiú. Minden alkalommal, amikor találkoznak, nagyon örül neki. A Tükörben Lakó Kisfiúnak is nagyon tetszik Donát. Mindig nevetnek egymásra, nyújtják a kezüket egymás felé, és minden gondolatukat megbeszélik. Igazi jó barátok!

Négykézláb

Újabb ügyeskedés Donát számláján. Négykézlábra áll és hintáztatja a fenekét. Egyre hosszabb ideig tudja magát tartani, de persze így is másodpercekről van szó egyelőre.


Ezen felül mostmár az esetek legnagyobb részében visszafordul a hasáról. Valamint a cumit egyedül a szájába veszi. Az a legcukibb, amikor odakúszik a cumijához és betolja a szájába.

Olyan jó nézni, ahogy egyre ügyesedik és fedezi fel a világot maga körül. Mi pedig kihúzzuk magunkat büszkén.

Evés Pécsen

Szerencsére Donát étvágyával Pécsen sem volt semmi gond. Nagyon szuper etetőszéket vettünk neki, amiben úgy ül, mint egy kis fióka a fészekben. Zabálnivaló.

Egyetlen egy dolog nem jött be neki a kaják közül, ez pedig a cukkini volt. Mivel gyakorlatilag egyáltalán nem volt hajlandó normálisan enni belőle, viszont a kanál egyszerűen ellenállhatatlanul vonzó volt adtam neki egyet, hátha nem nyomja le a torkáig.

Nagyon ügyesen ment a dolog. Egészen addig hagytam a próbálkozást, amíg gyakorlatilag a homlokán is cukkini volt.

Az ebéd utáni ivás viszont már nagyon profi volt.

Annyira jó étvágya van Donátnak, hogy nem tudom kiszúrni a szemét egy almával uzsonnára, mert egy óra múlva nem bírunk vele. Így ezalatt a másfél hét alatt sokat ugorttunk hozzátáplálás témában is. Eszik mostmár ez a Cukiság joghurtot, túrót, szilvát, tésztát, kekszet. Szóval azt mondom, hogy a fújós főzelékek kivételével bevezettük az összes "kritikus" dolgot (úgymint glutén, és tejtermék). Lekopogom, de eddig semmi baja nem lett, semmire nem volt érzékeny. És tényleg minden nagyon ízlik neki.

Még a répa is.