2 hónapos korában Pécsnek vettük az irányt, hogy Donát birtokba vegye az ottani rezidenciát, csatasorba állítsa a rabszolgákat és fogadja az alattvalók hódolatát. Természetesen Királyőfelége abszolút sztár volt! Továbbá ez volt az a pillanat, amikor megbeszélhette Anyukámmal azt az elvet, mely szerint "egy kisgyereknek 8kor ágyban a helye". A beszélgetés nagyon jól ment, Donát maximálisan egyetértett, és aztán bebizonyította, hogy az elmélet általában eltér a gyakorlattól.
Nagy lelkesedéssel követtük nyomon a foci VB-t. Donátnak nagyon tetszettek a szép zöld mezőn mozgó pici színes pontok.
Ugyan próbáltuk rábeszélni, hogy neki is a spanyoloknak kell szurkolni. (Azt, hogy kinek szurkolunk általában Ida határozza meg, tekintve, hogy nekem a legkevesebb fogalmam sincs az egészről) Donát viszont másképp döntött, választott magának csapatot és ragaszkodott a választásához. Mélységesen nem értettünk vele egyet, de egyáltalán nem hatották meg sem az észérvek, sem az hogy így talán örökre elveszítjük Ida barátságát. Kitartott a végsőkig.
Minden nap mentünk Anyukámért a munkahelyére. Elsősorban ott is fogadni kellett a dícséreteket, másodsorban pedig onnan jókat lehetett sétálni a belvárosban.
Szóval szuper volt minden. Természetesen utána még egy csomószor voltunk otthon, és abban is biztosak lehetünk, hogy nem ez volt az utolsó közvetítésünk Pécsről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése