Napi cuki Donát

Zsófi és Donát dinóznak

Zsófi és Donát barátok, igaz ritkán találkoznak, de akkor mindig nagyon megörülnek egymásnak. Irtó cukik. Szóval Zsófival mentünk először a dinókiállításra. A buli játszóterezéssel és rohangálással kezdődött. Általában hátulról tudtuk fotózni őket, mert ennyit láttunk belőlük.

A dinókiállítás szuper. A dinók pedig nagyok és hangosak. Donát persze semmitől sem fél, mert ő egy hős lovag, de a biztonság kedvéért nem veszített szem elől, és harmincszor megnyugtatta Zsófit, hogy ezek csak figurák. Zsófi mondjuk egyáltalán nem félt, és a harmincszori megerősítést követően HősDonát sem :-)

A délutánt maszatolós fagyizással és még egy kis rohangálással zártuk. Szuper volt, sokat emlegetjük Zsófit, meg a dinókat mindenféle kontextusban.
"A Zsófival néztem meg a dinókat. Tudod, a Zsófi a barátom."
vagy:
"A.: És jól érezted magad Zsófival, a barátod?
D.: Hát láttad, nem?"

Várjuk a következő alkalmat izgatottan.

Vonatozás

Donát már annyira régóta rágja a fülem, hogy menjünk vonatozni, hogy egyik vasárnap nekiindultunk. Hosszas konzultáció és ötletelés után Viki javaslatára Fehérvárra mentünk a Bory várat megnézni. 

Donát irtó izgatott volt. Vettünk ropit meg üdítőt, hogy autentikusan tudjunk utazni. Éppen elértük a vonatot, így a várakozás sem vette el a kedvünket.

Székesfehérvár pont olyan távolságban van, ami pont elég a vonatozásból. Ahogy megérkeztünk konstatáltam, hogy szuper, hogy idáig eljöttünk, csak kár, hogy nem tudjuk hogyan tovább. Illetve kinéztem ugyan egy buszt, de arra több, mint fél órát várni kellett volna a 30 fokban. Szóval egyszerűen fogtunk egy taxit és taxival kirándultunk tovább a várig. Szerintem ez jó döntés volt, mert A.) vagy tényleg messze van az a nyamvadt vár a pályaudvartól, vagy B) mindkét taxis egymástól függetlenül csapott be és vitt minket városnéző körútra. 

A vár nagyon szép volt, és érdekes. Hosszan ott lenni nagyon tömény, és akkor már kicsit kezdi megterhelni az ember érzékszerveit a sok látnivaló. Persze Donát élvezte nagyon, mindent megnézett, mindenre kíváncsi volt, és mindenhova felmászott legalább hatszor.

A várnézés után még megebédeltünk az utca túloldalán, majd visszataxiztunk a vasútállomásra. A hazaút már nem volt annyira szuper, mert a Balatonról jövőkkel tele volt a vonat, így kénytelenek voltunk pár totál kába, valószínűleg még teljesen részeg francia diákkal megosztani a négyes ülést. Ennek senki sem örült. Én főleg azért nem, mert Donát Kelenföldig kizárólag az ölemben volt hajlandó ülni. 

Szerintem máskor is megyünk, úgyhogy útvonaljavaslatokat számtalan mennyiségben szívesen veszünk :-)

Tesóskodnak

Ez a tesó dolog itt nagyon nehezen megy. Folyamatosan nyírják egymást, és ezzel a mi idegeinket is, mindemellett imádják egymást, mi meg persze őket. Donát folyamatosan vagy utánozza a Minurt és üvölt vele, hogy "Minur ne utánozz", vagy elzavarja mindenhonnan, vagy próbálja hívni magával, hogy játszanak, de a Minur vagy nem megy, vagy nem azt játsza, amit Donát akar.

A Minur folyamatosan Donát seggében van, követi mindenhova, még pisilni is. Mindig az kell neki, amivel Donát játszik, és folyamatosan foglalkoztatja, amitől Donát egyrészt hülyét kap, másrészt meg rajongva figyeli. Minur enni sem hagyja, mert vagy leül mellé, vagy egyszerűen elveszi tőle, amit éppen eszik. A legcukibb, amikor Donát reggel még ébredezik a kanapén, és mesét néz, a Minur odaáll elé és beleordít az arcába röhögve, hogy "kákákkk" (ez Minur nyelven a kukucs...) Megértem, hogy ez reggeli első interakciónak egy kicsit erős, mindamellett végtelen cuki.

Nem szeretnek együtt lenni, viszont egymás nélkül meg egyenesen utálnak. Szóval nehéz nekik megfelelni manapság...

Donát az oviban

Rengeteg kép következik Donát ovis életéről.