Én tényleg annyira mindent megtettem ma, hogy a spenót finom legyen, és elnyerje Donát tetszését. A ráhangolódódás jegyében még zöld nadrágot is adtam rá reggel. Minden próbálkozásom ellenére igencsak felemás a siker, de nézzük, mi is történt valójában.
Elég éhesen kelt fel, így alig várta, hogy a szájában landoljon a kaja. Nyelte is, nem is kente szét, tetszett is neki. Én pedig nagyon elégedetten kihúztam magam, hogy lámlám, mekkora profik is vagyunk mi így ketten.
Aztán eljött a pillanat, amikor elszállt a farkaséhség, és Donát rájött, hogy a zöld trutyi a kanálban nem körte. Innentől szinte semmi sem ment be, viszont annál több kenődött szerte széjjel. Ebben a fázisban azért még tetszeni szokott neki, hogy kenheti a cuccot.
Amikor végképp megunja, akkor először szemrehányóan néz, majd elkezdi kifele fújni a szájában lévő kaját. A vége, amikor teli szájjal tüsszent. Persze a száj teljes kiürítésének akkor van itt az ideje, amikor elvettem előle a textilpelenkát és/vagy előkét, hogy az addig is tiszta kaja ruha menthetetlen legyen.
(Azt azért szeretném megtudni, hogy ha egy komplett textilpelenka van kaja közben eléterítve, hogy a viharba tudja derékig összekenni magát spenóttal. )
A cécó után megette a szokásos adag tápszert a cumisüvegből, mintha mi sem történt volna. A mi sem történt ebben az esetben azt jelenti, hogy én főztem vagy fél órán keresztül, majd persze 4 edényt és a turmixot elmosogattam, valamint következmény képpen kimosok és vasalok két textilpelust és a komplett öltözékét (zoknistul).
Kaja után pedig menetrendszerű átöltözés, két hiszitvel fűszerezve. Az egyik azért, mert öltözködni nagyon fáj. A másik azért, mert én szemét módon megpróbálom a spenótot kiszedni az orrából és letörölni a homlokáról.
Jó ez a hozzátáplálás, de már azért szeretnék ott tartani, amikor marokra kapja a csirekcombot, vagy belapátolja a marhapörköltet. Addig pedig takarítom a zöld nyálat a szőnyegről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése