Puszi

Donát nem egy puszilkodós fajta. Konkrétan szerintem három hónapja tud messziről puszit adni, és három hete közelről.

 

Ma pedig először megpuszilta a Minurkát is.

 

Homokfestés

Ma nagyon vicces dolgot csináltunk Donáttal. Kipróbáltuk a homokfestést. Ez igazából csak annyi, hogy több rétegben van felragasztva egy képre matrica, amit ha húzunk le, ragacsos marad alatta. Erre a ragacsos részre kell felszórni a releváns színű homokot.

 

Donát nagyon ügyesen szórt. A maradék homok szétszórása a lakásban is nagyon jól ment neki.

 

 

Azt hiszem itt volt az a pillanat, amikor kértem, hogy mutassa fel, hogy milyen szépet készített, ő pedig stikában lesöpri a homokot az asztalról a padlóra.

 

Kiváló ajándékötlet amúgy. Különösen vicces abban az esetben, ha azt a tapasztalatot, mely szerint ez valójában kinti játék, nem osztod meg az ajándékozottal.

Együtt hasalós

Végre, végre!

 

Donát ma hosszas rábeszélés után hajlandó volt együtthasalós képsorozatot készíteni Lénárddal. Ez az a sorozat, ami minden kétgyerekes család fényképalbumában megtalálható, így egy kicsit féltem, hogy majd pont nálunk nem.

 

A kreatívabbaknak amúgy nem is kell másik gyerek, azt simán helyettesítik apukával, macskával, vagy tengerimalaccal.

 

Dumálgatunk? Dumálgatunk?

Már napok óta észrevettem, hogy Donát egyre inkább kezd közeledni Lénárdhoz. Ma lefeküdt vele szemben és elkezdett vele beszélgetni. Iszonyú vicces volt. Minurnak is nagyon tetszett, gyakorlatilag folyamatosan nevetgélt.

 

Donát természetesen ugyanazzal a hangsúllyal és ugyanúgy beszél Lénárddal, mint mi. Ez rettenetesen cuki. Főleg mióta azt játsza, hogy megáll velem szemben, kitárja a két kezét, és közli, hogy "na, add ide azt a kicsit". Ilyenkor fogom Lénárdot, de odatartom Donátnak, hogy megölelgesse. És tényleg olyan, mintha felvenni. El is szokta újságolni mindenkinek: "ma felveszniztem a Minurikát."

 

 

 



Minurka és a Pelikán

Minuri ma közelharcba keveredett egy pelikánnal.

 

Ő nyert.

 

Pelikáncomb volt az uzsonna.

 

Kertész leszek

Egy biztos. Idén nálunk nem szárad ki a kert. De az is biztos, hogy egy kicsit többet fogunk vízre költeni, mint az elmúlt 7 évben. Összesen. Donát locsol. A nap legváratlanabb pillanataiban kapja fel a fejét, és közli, hogy "már sírnak a virágok, annyira szomjasak". Ez estig lezajlik úgy 15-20szor, amikor végre beadjuk a derekunkat, és nagy örömére megmondjuk neki, hogy szerintünk is sírnak, úgyhogy menjen locsolni.

 

Nagyon nagy szakértelemmel húzza a slagot, engedi meg a vizet és locsolja a kertet. Imádnivaló egyszerűen.

 

 

 

 

ŐMinurisága

 

 

 

 

 

Barátok közt

Az autók után második legtöbb plüssállatból van a lakásban. Elképesztő mennyiségű állat. És ha valaki azt hiszi, hogy véletlenül eltűnhet egy-egy ritkábban előszedett jószág, az nagyon téved. Mindegyik komoly leltár alatt van. És hogy fokozzuk az élvezeteket mindenhonnan össze is szedjük a kóbor plüssöket. Ha esetleg Gyöngyi mamáéknál látunk egyet, azt gyorsan hazahozzuk.

 

Donát nagyon szeret a barátaival játszani. Gyógyítja őket, repülni tanulnak (dobáljuk őket), meghívjuk kajálni, állatkerteset játszunk, és mindenhova elkísér minket legalább egy.

 

Pécsen például így alszik a barátokkal. Pécsre amúgy külön nagy szatyorral utaznak, és valahogy mindig többen jönnek haza...

 

Amikor pedig a saját tízezer barátja között nem talál még egy megfelelőt, akkor kölcsönkéri a Kistesó állatai közül azt, amire szüksége van. Itt pont nem volt szegény Zsirinek barátja, így elkértük a Minur zsiráfját.

 

 

Amikor kezdett közeledni a gyereknap, megkérdeztük, hogy milyen ajándékot szeretne. Közölte, hogy hát, egy nem hosszú sárkányt. Ezt az igényét pedig tartotta is. Elvittük a játékboltba, hogy válasszon magának egy Nem Hosszú Sárkányt. Hamar megtalálta az új barátot, akinek mindenki nagyon örült. Itt épp a Hosszú Sárkánnyal barátozik.

 

Bonuszként pedig egy sárkánypisze :-)

Bújócska Minur módra

Minurit gyakorlatilag nem lehet a kiságyban hagyni, mert azonnal az életére tör a rácsvédő, így azt minden rendelkezésre álló eszközzel ki kell iktatni.

 

Eleinte még rossz volt, hogy nem lehet felkötni a kiságy belső oldalán, de mióta a folyamatos birkózás megy, már nem bánom. Bár, ha fel lehetne kötni, akkor indíthatnánk egy testvérversenyt "ki gyilkolja ki előbb a rácsvédőt" címmel. Donátnak egy munkanapjába került az elsőt letépni. A másodikat gyakorlottan kb egy óra alatt szakította el.

 

Minur lehet, hogy új csúcsot állítana be.

 

 

 

Mai autós

A "napi cuki" képsorozat mintájára simán lehetne egy "mai autós" rovat. Hiszen az autózás egyetlen egy napon sem maradhat el.

Vajon ez genetikus?

Mamázós

 

Van az a ritka pillanat, amikor Gyöngyi mama is megengedi, hogy fotót készítsek róla.

 

 

 

És van olyan pillanat, amikor csak későn veszi észre :-)

 



Cukipofák

Cumiparti

 

Donát 3 éves

Nagyon régen tartozom ezzel a beszámolóval. Donát 3 éves lett. El sem hiszem, komolyan. A szülinap jól sikerült, bár idén kifejezetten szülinapi buli nem volt. A napján mi ünnepeltünk csak. Egyértelműen a lufik vitték a prímet idén is, úgyhogy sokadszorra is megfogadom, hogy jövőre csak lufikat kap :-)

Az ajándékok szerintem tetszettek neki, helyesen bontogatott, meg örvendezett.

A társasjátékokkal szívesen játszik, de egyáltalán nem tartja be még a szabályokat. Gondolom ráér még megtanulni, úgyhogy nem erőltetem, inkább ismerkedünk a dobókockával, meg a bábukkal és játszunk, ahogy a kedve tartja.

Kapott még ajándékba egy nagy dobot, amiben Mickey egeres ceruzák és egyéb rajzolók voltak. Arra, hogy ez egy dob, nem jött rá azonnal, hanem csak másnap. De akkor bepótolt mindent...

Nagyon nagyfiúsan nézegette a dolgokat, ki is próbáltunk mindent azonnal.

 

Másnap Gyöngyi mamáékkal ünnepeltünk. Itt is volt ajándékozás, meg közös játék, torta, és minden, ami egy igazi szülinapohoz kell. Donát azt hiszem maradéktalanul kihasználta a szórakoztatására felvonult rokonságot, és mindenkit lekötött egy pár órára.

 

 

 

A szülinapi buli után pedig aludni is a lufikkal ment.

 

 

 

Az ünnepségsorozat Pécsen folytatódott, amin én nem voltam jelen, de az elmondások alapján jól sikerült ott is ("jaj, már megint a szülinapom?")

 

És hogy milyen három éves Donát? Gönyörű és irtó okos szerintem. Hihetetlen beszélőkéje van, egész nap nyomja. Már szépen, összefüggően el tudja mesélni az élményeit, úgy ahogy azok tényleg megtörténtek. Nagyon nyitott, mindenkivel szívesen beszélget. Ez főleg azért meglepő, mert kisbabának igencsak zárkózott volt, többször is mondtam, hogy antiszociális gyerekem van. Ez mostanra szerencsére megváltozott. Édesen válaszolgat, ha kérdezik, hangosan köszön mindenhol, és egyáltalán nem lehet a feje fölött beszélgetni senkivel, mert azonnal bekapcsolódik.

 

Továbbra is nagy játékos. Egész nap játszik, mostmár, ha olyan hangulata van, akkor egyedül is hajlandó leülni. Én igazából nem szeretem, ha egyedül játszik, mert mindig megsajnálom, de most tényleg van, hogy muszáj lefoglalnia magát, míg mondjuk elaltatom Lénárdot. Nagyon kreatív szerintem, mind a játékban, mind a mesélésben. Fantasztikus dolgokat talál ki, kezdeményező, de mostmár szerencsére elfogadja a mi kezdeményezéseinket is.

 

Iszonyú hisztis. Néha rájön a hoppáré a semmiből, és akkor nincs ami megállítsa. Csapkod, dobál, kiabál, üvölt, sír. Általában ilyenkor valami baja van (pl. pisilnie kell), és ezek a percek nem túl rózsásak. Szerencsére tényleg percekről van szó (még, ha néha óráknak is tűnnek).

 

Szeret kirándulni. Ha teheti minden nap felmegy a Vadasparkba, a nagyrétre. Ez lett az ő Titkos Helye. Általában Ferivel megy, de persze én is mehetek. Kiválóan ismeri a túristajelzéseket, simán kihoz az erdőből ("nézd csak, ott a piros kereszt, arra kell menni). Régebben gond volt, hogy nem volt hajlandó kimenni a lakásból. Most, ha teheti, egész nap kint van, és akárhova szívesen elindul. Főleg Pécsre. Ott nagyon szeret lenni.

 

Szívem minden szeretetével imádom, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Ő a kisfiam.