Kicsi-nagy

Anyukám születésnapja

Anyukámnak volt szülinapja és végre szombatra esett, így egy nagy meglepetésbuli kellős közepén találta magát. Aminek szerintem nagyon örült volna, ha éppen nem gondolkozott volna el azon, hogy hol kellett volna takarítani és mit kellett volna főzni és mivel lehetett volna készülni. Dehát a meglepetésnek ugye pont az a lényege, hogy ne lehessen rá készülni.

Szerencsére mindenkit sikerült összeszervezni és áthívni és mindenkinek sikerült titokban tartani. Gondolom a tesóm nem kommunikált anyámmal két hétig, nehogy elszólja magát, apám meg én bénák voltunk, és mindketten elárultuk magunkat, de mi ügyesen terelünk.

A meglepetés jól sikerült, bár Donát kevésbé volt együttműködő, mint az elvárható lett volna, és fénykép sem készülhetett róla. Azért mutatok pár partifotót :-)

Feszült várakozás a Minurival:

A torta és az ünneplő tömeg egy része:

Anyukám ajándékot is kapott:

 Unokatesók:

Minur Sárával cimborázik:

Boldog szülinapot Mama :-)

Télapó

Mivel a kisfiúk nagyon jó gyerekek voltak alapvetően, ezért persze hozzájuk is ellátogatott a Télapó. Mondjuk előtte egy hétig attól zengett a ház a Kistesó minden lépésére, hogy "Minur, te mostmár biztosan virgácsot fogsz kapni". Persze virgácsot senki nem kapott. Donátnak a Télapó Villámos (Verdás) kocsikat hozott, mert épp az az egyik aktuális kedvenc. A Minurkának pedig másikfajta kisautókat, mert abból még pont nincs elég. Mondjuk Donátot egyáltalán nem köti le az izgatott várakozás és készülődés. Az ajándékoknak azért örült. :-)

A Minur bonuszajándékként még azt is kapta, hogy megkóstolhatta a csokit. Nagyon ízlett neki természetesen :-)

Tesók

 

Szuper ez a tesó dolog, tényleg. Nagyon aranyosak a kisfiúk. Csak éppen nem férnek el egymás mellett. Mondjuk nagyjából egy szobában sem. Donát ki van borulva a Minur miatt, mert a Minur huncut, és folyamatosan azt akarja, amit a Donát csinál. És hát, még a szem-kéz koordináció nem az igazi, ráadásul tetszik neki, hogy eldobál dolgokat, szóval nem játszótárs egyelőre. Főleg azért nem, mert pont mindig nem azt akarja csinálni, amit Donát mond neki. Mindent a szájába vesz és megrág, Donát ettől hülyét kap és mindig fennhangon közli a kicsivel, hogy "ne vedd a szádba a dolgaimat, és ezzel majd csak akkor játszál, amikor nem csorog a nyálad!" Donát amúgy is folyamatosan piszkálja, mindent kivesz a kezéből. Egyik nap pedig, miután hazajöttünk a Minurival a boltból, szomorúan konstatálta, hogy a Minurt nem felejtettem ott véletlenül.

Egy kezem meg tudom szerintem számolni, hogy Donát mennyi puszit adott eddig a Minurinak. Az egyiket pont sikerült elkapni. Így:

Nagyon ritka az, hogy kedvesen beszélget vele. Például így:

Ha mégis előfordul, akkor azt nem sokkal követni fogja egy olyan atrocitás, ami tutira nem fog tetszeni a Minurnak. Például ez:

De persze szereti is, amit mi eddig csak gondolunk, mert nem nagyon akarja kifejezésre juttatni. Minur biztosan szereti a Nagytesót, mert folyamatosan a nyomában van és folyamatosan akar tőle valamit. Remélem most kitombolják magukat és fél éven belül álomjó tesókként játszanak el békésen egymással. Így legyen.

Fiúk a házban

A fotón külön figyelmet érdemel Minur direktbe fényképezésre kifejlesztett grimaszvigyora. Készült még pár kép, és ahogy a szemem elé emeltem a gépet, rögtön erre a huncut mosolyra húzta a száját. Imádnivaló na. (Szemfülesek pedig észrevehetik mind a négy fogat, aminek a növesztését igazi férfi módjára tűrte...)

Nagy Pocós szülinapja

Boldog szülinapot Nagy Pocós!

Barátok

 - Lina, leszünk barátok?

- Igen!

- És szeretni fogjuk egymást?

- Igen!

- Akkor megölellek!

- Jó!

- Csak előbb megeszem a pogácsámat.

 



Ácsingózás, örömködés

Sweet dreams

Minurika fejlődik

Minurka az elmúlt időszakban hatalmasat fejlődött. Ül, térdel és két napja fel is állt. Az ücsörgést sikerült eddig csak lefotózni. Így csinálja.

Mászni már nagyon jól tud. Bejárja az egész lakást, kizárólag az érdekli, amit nem szabad, és amint megjelenik Donát elkezd utána teperni. Donát ezt annyira nem veszi jó néven, úgyhogy adódik némi kis zavar a zenben, de majd kinövik úgy 40-50 éves korukra. Jobb esetben.

 

 

 

Ismét Dramalj

Idén szeptemberben mentünk nyaralni Dramaljba, anyukámékkal. Némi kommunikációs zaj volt köztünk Ferivel, mert ő azt mondta, hogy 10 fok lesz. Ezért én pakoltam őszi sapkát, kabátot, overalt, kesztyűt (!!!) a gyerekeknek. Fürdőnadrágot egyáltalán, rövid ruhát pedig igencsak minimálisat. Ott derült ki, hogy Feri úgy értette, hogy lesz 10 fok is például éjszaka és hajnalban. Az öltözködésünk így bizonyos helyzetekben elég vicces volt.

Nagyon jól sikerült minden. Rengeteg időt töltöttünk homokozással.

 

 

Meg kavicsozással.



 

 

Hajónézéssel, sziklán ücsörgéssel, tengernézéssel.

És persze strandoltunk is. Donát nagy elánnal gyalogolt bele a tengerbe. Mivel sajnos fürdőnadrágot nem vittem, ezért kénytelen volt kisnadrágban meghódítani a nagy vizet.

Minurika is nagyon élvezte a dolgot. A tengerparton leginkább feküdt és rágcsálta a pandát, szívesen nézte a vizet és jókat dekkolt a hordozóban.

 

 

És a hét közepe táján, kizárólag naplementéig meg is barátkozott anyukámékkal.

Donát egész heti együttműködési hajlandóságát jól példázza az egyetlen családi fotó, amit megpróbáltam elkészíteni.

Mindenesetre jövőre egészen biztosan megismételjük :-)

Donát első családrajza

Minurika, Anya, Apa, Donát és Mama :-))

Napi cuki Donát