Kirándulások

Szóval, folytatva itt az élménybeszámolót, három nagyobb kiránduláson voltunk a nyaralás alatt. Csodás volt mind, tényleg. A srácok viszonylag jól bírták, alig őrjöngtek a kocsiban és a kirándulások után alig őrjöngtek a szállodában a fáradtságtól. De mindketten nagyon élvezték.

KRK 

Először KRK városba autóztunk át, ami nem volt túl messze szerencsére. A legnagyobb élmény természetesen a hídon való átkelés volt.Felmásztunk a várra (a Minur csak a lépcsőig jutott, és köszönte szépen azzal jól el is volt). Majd, hogy tényleg ne unatkozzanak, megpróbálták arrébb tolni a várfalat. Ezzel is jól elvoltak egy darabig.

Körbejártuk az egész várost, illetve Donát körbebicajozta. Megálltunk ebédelni és fagyiztunk is egyet a kikötőben. Mindezt képekben is mutatom.

A tengerparton is számos fotó készült Donátról. Szerencsére hajlandó volt egy normális vigyort is küldeni, mielőtt mindenféle vicces arcot kezdett vágni, és ezt nekem mind le kellett fényképeznem.

Végigjártuk még az egész szigetet, mert meg szerettünk volna állni egy klassz parton. De a Minur elaludt útközben, így ugyan elautóztunk a sziget végéig, de azonmód fordultunk is vissza.

SENJ-RAB

A második kirándulás ennél egy kicsit hosszabbra sikerült. Először Senjben néztük meg a várat, ahol konkrétan akkora szél volt, hogy kapaszkodva tudtunk lépegetni. Donát nagyon élvezte, mint minden várat, ahol eddig járt. Természetesen fotózkodnia kellett valamiféle beöltözött bábuval is. A várnézést a Minur egészen addig élvezte, amíg egy komplett tárlatot majdnem magára borított. Szerencsére időben elkaptam a boruló állványt...

A várnézés után átkompoztunk Rab szigetre. A komp nagy kaland volt, egészen 5 percig, amiután Donátra rájött az azonnali pisilhetnék. Ezért aztán az út további részében WCt kerestek, sikertelenül. Mi a Minurral a fedélzeten sétáltunk és az út jelentős részében próbáltam lebeszélni arról, hogy fürödjön a tengerben.

Rab csodálatosan szép volt. Ugyanazt csináltuk, mint KRKen előző nap. Sikátorokban sétáltunk és bicajoztunk, fagyiztunk, ebédeltünk, nézelődtünk, beszélgettünk.

PLITVICE

Plitvice gyönyörű, csodás. Mégis, ha elindulsz egy dologra nagyon figyelj Túracipő kell. Nem balerina. Akkor sem, ha az megy a legjobban a nadrágodhoz. Én ugyanis az első 10 méteren irdatlan nagyot estem a Minurral a hátamon, aki teljesen megúszta a dolgot. Komolyabb bajom nekem sem lett, a bokámat viszont még most is érzem, a térdem pedig teljesen lehorzsolódott.

A vízesések között sétálni viszont még bedagadt bokával is izgi és nagyon szép. A hangulatból némiképp levont, hogy a Minur valószínűleg a hangzavar miatt folyamatosan üvöltött, ahogy a torkán kifért, és feszítette le magát a hordozóból. Ezért elszenvedtem néhány "deszaranyaez" típusú pillantást, de nem érdekelt, mert én meg azokon röhögtem, akik a babakocsival egyensúlyoztak a rámpákon.

 

A legkisebb túrát tettük meg, így is ebéddel együtt 4 órát voltunk ott.Aztán meg is beszéltük, hogy majd megint elmegyünk. Biztos a fiúknak is tetszett, mert este vízeséseset kellett mesélnem Donátnak

A nyaralást szomorúan zártuk, mert senki nem akarta, hogy vége legyen. Imádtuk minden percét.

Nyaral a család

Az idei nyarat Horvátországban nyitottuk, a szokásos helyünkön, Dramaljban. Donát totálisan bezsongva várta már a nyaralást és igen lelkes résztvevője volt az ott töltött időnek. A Minur is hamar felvette a ritmust, így egészen fantasztikus 10 napot töltöttünk a tengerparton. Tettünk róla, hogy eseménydús legyen, nehogy véletlenül unatkozzunk, vagy valami, úgyhogy giga maratoni bejegyzés következik. A bejegyzés várható hosszára valamint a rettenetesen cuki gyerekeinkre tekintettel tökéletesen megértem, ha a szöveget átugorja mindenki, és csak a fotókra koncentrál. Én meg majd tapintatosan nem kezdek úgy mondatot, hogy "ugye olvastad, hogy ...".

Az utazásunk teljesen eseménytelen volt. Egyszer álltunk meg ebédelni Nagykanizsán odafelé, ami leginkább csúszdázásba torkollot Donát részéről, a Minur pedig minket kicselezve megpróbált inkább mégis megfürdeni a békalencsés tóba. Legközelebb amúgy mérni fogom, hogy Feri milyen gyorsasággal eszik meg egy ilyen szituációban egy bográcsgulyást, mert szerintem komoly rekordot állít fel. Ebéd után a Minuri elaludt, így csend és béke honolt mintegy 30 percig.

A szálloda fantasztikus volt, mint mindig. A srácok rögtön birtokba vették az apartmant és megkezdtük a nyaralás érdemi részét. A délutánt már a parton töltöttük, ahol aztán a következő pár napot is, gyakorlatilag folyamatosan. A fényképező ekkor még nem került elő, valami rejtélyes oknál fogva, így nincs megörökítve képi anyagban egy csomó minden. Például, hogy Donát végre életében először belemerészkedett a vízbe, és el is úszott a bólyákig. Egy kicsit árnyalja a képet, hogy mindezt bébiúszógumiban tette, amit valójában a Minurnak vittünk, de sebaj. Donát annyira belemelegedett az úszásba, hogy egyszer véletlenül a feje is elmerült a vízben. Akkor hangzott el a következő beszélgetés köztünk (miután én kénytelen voltam beúszni egyedül a bólyákig és hangosan röhögni a tengeri sünökkel):

- Donát milyen ügyes vagy, hogy beleestél a vízbe és nem is ijedtél meg.
- Nem beleestem, hanem beleUGROTTAM.
- Ó, hát akkor még ügyesebb vagy.
- BÚVÁR voltam, mi?

A tengerparton az úszás és a búvárkodás mellett nagyszerűen lehetett homokozni. Erről már képanyag is készült a nyaralás vége táján.

 

(Igen, a Minur fejen áll. Nem, mi sem tudjuk miért.)

A homokozás hozott néha olyan pillanatokat, amikor a fiúk teljes egyetértésben játszottak. Ez eltartott általában 20-25 másodpercig, aztán sajnos rosszra fordultak a dolgok, mert a Minur vagy rosszul ásott, vagy rossz követ vett el, vagy nemes egyszerűséggel beleült a gödörbe, amit a Donát ásott.

A fürdés tekintetében Donát volt a bátrabb, mert ugyan a Minur teljes vagánysággal gyalogolt be a vízbe, egészen addig, amíg a térdéig nem ért, és egy-egy kósza hullám a hasiját is elkapta. Na, akkor menekülőre fogta a dolgot.

Jelentős időt töltöttünk még el kavicsdobálással, kikötőben sétálással és tengerparton kószálással, az alábbiak szerint.

Hogy a nyaralást még ennél is érdekesebbé tegyük három nagy kiránduláson voltunk, amelyekről részleteiben következő három bejegyzésben számolok majd be. Izgatottan várjátok a folytatást.