Donát 5 éves

Illetve Donát lassan hat, de az ötödik szülinapjáról a beszámoló idáig váratott magára.

Mivel már egyre nagyobb fiú és pontosan tisztában van azzal, hogy milyen jó, ha az ember ünnepelteti magát, gyakorlatilag napokon keresztül szülinapi lázban égtünk. Sőt a szülinapja után pár héttel,  a lakásfelújítás közepén még ovis zsúrt is tartottunk.

A szülinapja napján elkirándultunk a dinóparkba, majd - mivel bicajt kapott ajándékba - egy nagy kört bicikliztünk Balatonfüreden. A rezi dinópark érdekes volt. Engem mindig megdöbbenéssel töltenek el a kínai ipar remekei, most sem volt ez másként. Az üvöltő és mozgó triceratopsz a Minurt is kellőképp megdöbbentette ahhoz, hogy hasra vágódjon, befúrja a fejét a földbe, és visítson.

A családi zsúr mondhatni hagyományosan telt, minden tekintetben. Volt ipari méretű ajándékozás, evés, ivás, dinom-dánom. Hagyománnyá vált már, hogy ezeken a családi ünnepeken egyáltalán nem sikerül vállalható fotókat készíteni. Most sem volt ez másként.

Idén először gyerekzsúrt is tartottunk, ami pár héttel a szülinap után volt. Semmilyen körülmények között nem szerettem volna kockáztatni, hogy a zsúr idebent legyen, ráadásul pont a felújítás közepén voltunk. Donát állította össze a meghívottak listáját, én pedig jó személyzet módjára intéztem a dolgokat. A buli tematikus volt, és hát a téma mi is lehetett volna más, mint a lovagság. Nyissuk is a képsorozatot egy ennek megfelelő fotóval.

Ez a zsúr melós volt, de tényleg minden percét megérte! Imádtuk, és jövőre folytatjuk :-)

Unokatesók

Minur 2 éves

El sem hiszem, komolyan, hogy a Minur is már két éves. Illetve február 1-én volt, csak hát az a fránya idő...

Én nem tudok korrekt státuszt írni, meg mondjuk nem is akarok. Ez a kisfiú irtózatosan jófej, nagyon szórakoztató. Egész jól beszél, már pár szavas mondatokat is mond, ezt gyakorlatilag egész nap teszi. Ez leginkább Donátnál üti ki a biztosítékot, aki elég erőteljesen szokott rászólni, hogy hallgasson már el egy kicsit. Megjegyzem igaza van, mert a Minur szerint az ébren töltött idő minden pillanatában kötelezően kell kiadni bármilyen hangot. Nagyon akaratos és rettenetesen anyás gyerek. Egy-egy nap végén már nincs őszinte mosoly az arcomon, amikor azt kántálja, hogy "anyaanyaanyaanya".

A legszórakoztatóbb programunk minden bizonnyal a bevásárlás. Ezt Minur az alábbiak szerint képzeli el.Vagy a kocsiban ülve kiflit majszolgat, közben pedig mindenkinek integet és kiáltozik, hogy "sziasziapápá". Még mindig a kocsiban ülve minden dologra rámutat és elkiáltja magát, hogy "veszüüüüünk". Ha mindezt megunta, szimplán ordít. Ha pedig vagyok annyira bátor, hogy ne a kocsiban ülve vigyem bevásárolni, akkor egyszerűen körbefut majd kiszalad a kijáraton, futtában elkiabálva magát a pénztáros felé, hogy "köszisziasziapápá".

Szeret nagyon kint lenni. Motorozni, csúszdázni és homokozni, meg rohangálni, a kutyát piszkálni.

A legjobban mégis azt hiszem Donátot szereti. Mindenért hálás, amit Donát vele csinál. Sokszor már nem hagyja magát, visszaordít és visszacsap, amin Donát kellőképp meglepődik mondjuk. De megölelik egymást, sokat birkóznak, futkosnak együtt. A Minur kismajom, mindenben utánozza Donátot, folyton a nyomában van. Elég cukik.

A duma helyett jöjjön némi képanyag, úgyis az érdekel mindenkit.

Ovis karácsony

Az idei ovis karácsony is nagyon jól sikerült. Irtó édesek voltak a gyerekek. Még azt is elfelejtettem, hogy nagyon kellett volna Donátnak egy másik ünneplő nadrág, amit a betegségek miatt nem tudtam megvenni. Akkor jutott eszembe egyedül, amikor a körtáncnál a nadrág leesett róla. Donát végig teli szájjal mosolygott, és hogy tényleg végképp meg legyek hatódva a végén még azt is mondta, hogy "láttad anya, csak rád mosolyogtam".

(Macisok)

(Donát és Dani verset mondanak)

(Ovisok)

Nagy Pocós, a mászóka

Nem vagyok biztos abban, hogy az alábbi képsorozat bármilyen jellegű kommentálást igényelne. Elég legyen annyi, hogy a gyerekeim előszeretettel használnak felnőtt embereket mászókának. Ez néha kicsit a felnőtteknek fáj, de alapvetően szupercuki. Tapasztalatból beszélek, higgyétek el :-)

Donát, ha játszik

Donát még mindig nagyon szeret játszani. Minden más a játékon kívül teljesen felesleges időtöltés. Ebbe a körbe jelenleg az ovibamenés is beletartozik. Mostanában komoly háborúk dúlnak a nappaliban. Gonosz és jó katonák, vagy sárkányok és dinók esetleg mindenki küzd valamiért, valakivel. Ehhez a méretes sárkányfarmot, a dinógyűjteményt illetve a playmobil katonákat használjuk jelenleg. De mint fél éve minden nap meghallgatom, Donát leghőbb kívánsága, hogy karácsonyra egy lovagvárat hozzanak neki az angyalkák és a Jézus (szigorúan, sosem becézi Jézuskának, fogalmam sincs, miért).

Szeret még mindig autózni. Versenyeket rendezünk, esetleg a katonák is jöhetnek nézőnek, vagy az autók is küzdhetnek a katonákkal.

Duplozni szerencsére egyre többször szokott. Meglepetést fogok okozni, várat épít, vagy parkolóházat. Ha esetleg hajlandó sima házat építeni, abba tutira dinók fognak költözni. A kertjét pedig ellepik majd a sárkányok.

Amit mérsékelten szeret a kreatív időtöltés anyukája legnagyobb bánatára. Elfesteget, és még gyurmázunk is, de itt be is fejeződött a kreatív énünk kibontakoztatása. Nem színez, nem ragaszt, nem csinálunk vicces kéz és lábnyomatos képeket, semmit. Tudniillik ez nem elég harcos.

Amit viszont egyáltalán nem hajlandó csinálni, az a kirakózás. Valami miatt zsigeri utálat van benne mindenféle kirakó felé, ezért amikor nagy nehezen megpróbálom rávenni, hogy játszunk, akkor összeveszünk, mert én nem hiszem el, hogy nem tudja 5 évesen kirakni a 12 darabos kirakót, ő meg hülyeségeket kérdez. Legutóbb odáig fajult a dolog, hogy Donát kitiltott minden kirakót a lakásból.

Összességében szerintem nagyon szórakoztató és rendkívül kreatív gyerek.

(itt éppen a lego emberek indulnak háborúba a playmobil katonákkal, és eközben zajlik egy autóverseny is)

Minur és Dömbiiiiii

Donát már nagyon hamar kiválasztotta magának Pajtimedvét alvós cimbinek. Még asszem fél éves sem volt. Azóta is Pajti nyakát szorongatja alvás közben, ennélfogva kicsit félő, hogy egy adott pillanatban leesik majd a mackó feje, mert annyira el van már vékonyodva az anyag.

Minur pedig nem választott. Mostanra azonban teljesen beszippantotta Bogyó és Babóca világa mindannyiunk legnagyobb örömére. És egy játékboltban megtaláltam Gömbit, a kis virágbogarat. Teljesen gyanútlanul mutattam meg a Minurnak, aki megörült neki, megszeretgette, de vissza is adta, én pedig visszatettem a polcra, és kimentem a boltból. Volt még kb fél órányi dolgom, amit a Minur azzal töltött el, hogy mindenféle hangsúlyban - pl szemrehányón, lemondón, felháborodottan - ordítozta a babakocsiból, hogy DÖMBIIII.

Fél óra tökéletesen kivitelezett lelki terror után megadtam magam, visszamentem a boltba és megvettem Gömbit.

Gömbi és Minur azóta elválaszthatatlan jóbarátok lettek.