Ücsörgés

Hát, mi ne mondjak, azért az egy helyben maradással adódnak problémáink. Valószínűleg az ülés azért nem megy annyira jól, mert aközben nem lehet mozogni. Azért nem panaszkodunk, mert ez is megy egyre jobban. Már tényleg ül rövid időt megtámasztás nélkül (hosszabban csak az ablakpárkányon, ha ott a kutya...)

A leülés pedig nagyon érdekesen, térdelésből sikerül. Vagy ha leültetjük. Hát igen, a nyugton maradás nem az erős oldalunk egyelőre!

Ácsingózás

Eljött az az időszak, amikor Donát mindenhol fel akar állni. És a mindenholt értsük szó szerint. A nadrágszáramba kapaszkodva, a bútorok mellett, az ablak előtt, ...

 

Egész nap mást sem csinálunk, mint kapkodjuk el, mert persze annyira még nem sikerül neki stabilan a felállás. Általában még támasztani kell a kezét, de nagyon ügyesen próbálkozik.

Az alábbi videón pont sikerül neki.

Eddig nem fedezte fel, hogy a rácsok a kiságyon és a járókában megfelelő kapaszkodóul szolgálhatnának az ácsorgáshoz. Ma viszont ezt a falat is áttörtük és azzal telt a délutánunk, hogy Donát esett-kelt, én meg szívrohamokat kaptam.

Nézzük mindezt mozóképen.

Néha egy-egy próbálkozás után olyan cukin nem tudja, hogy hol van, kicsoda ő, és egyáltalán mi történt vele, hogy majd megzabálom :-)

Napi cuki

Kivételesen két képpel, ugyanarról a helyzetről. (ajánlom figyelmetekbe a frizurát... :-))

Kiskifli, nagykifli

Szeretném Nektek megmutatni, hogy Donát mennyire cuki, amikor kiflit rág. Pont ugyanilyen a babapiskótaevés közben is. Az első alkalmakkor ugrásra készen ültem az etetőszék mellett és vártam, hogy mikor fog megfulladni egy félrenyelt falattól. Persze erről szó sem volt soha.

Donát gyakorlatilag egyfolytában beszél evés közben. Még akkor is, amikor egy fél kiflit próbál betuszkolni a szájába. Nézzétek csak...

Napi cuki

Mozgásfejlődés - sokadik rész

Elérkezett az idő, hogy újabb bejegyzést szenteljünk a mozgásfejlődésnek. Elég nagy dolgoknak lehettünk az elmúlt időkben szemtanúi. Vegyük sorra a legfontosabb dolgokat.

A kúszás továbbra is az egyik kedvenc elfoglaltság. Nagyon gyors, bármit elér, gyakorlatilag nincsenek távolságok. Mindenhova jön utánam, együtt teregetünk, együtt főzünk a konyhában. Sőt, ma reggel egyedül jött ki a szobából is. Próbáltam értelmes videót készíteni a kúszásról, de teljesen lehetelen. Azért persze mutatok egy rövidet.

Tekintettel arra, hogy a kúszás ennyire megy, a parketta pedig nagyon csúszik tartok tőle, hogy mászás nem igazán lesz majd a repertoárban.

A másik nagyon fontos dolog az ülés. Donát, sok kortársával ellentétben nem hajlandó megülni egy másodpercre sem. Már amikor teszem le, ingatja a fejét, hogy "nemnemnemnem". Eddig egyetlen helyen volt hajlandó huzamosabb ideig megmaradni, az ablakpárkányban. Az elmúlt napokban térdelésből ült le, és egy rövid ideig tartotta is magát. Egészen addig, amíg valami nagyon fontos kúsznivaló dolog fel nem hívta a figyelmét arra, hogy ő valójában most nyugton van.

Szóval az ülés azért még nem maradéktalan sikertörténet, de gondolom így nem marad. Illetve sejtem, hogy sokat nem lesz ülő pozícióban...

A harmadik pedig az állás. Már korábban említettem, hogy folyamatosan feltérdel. Tegnap pedig kétszer is felhúzta magát önállóan állásba, és úgy is maradt. Korábban ez csak úgy ment, hogy egy kicsit toltunk a fenekén, mert ugyan próbálta rakni a lábait, de nem sikerült neki. Elsősorban valamelyikünkbe, illetve Pécsen az alacsony kanapéba kapaszkodik. Egyelőre nem jött rá, hogy a rácsos kiságyba, illetve a járókába kapaszkodva egyszerűbb dolga lenne.

Íme, mozgóképen a nagyszerű teljesítmény.

Az önálló felállást természetesen nem sikerült megörökíteni, mert amikor megláttam, kiabálni kezdtem, hogy "Nézzétek, felállt a Mani!", szerencsétlen gyerek meg ettől annyira megijedt, hogy azonnal leborult és sírni kezdett.

Persze a felállást nagyban segítette az a motivációs tényező, mely szerint a Távirányító elérhető közelségben volt a kanapén. Megszerezte, és ennek mindannyian nagyon örültünk.

Sosem hittem volna, hogy ennyire gyorsan is tud telni az idő. Nemrég Donát még csak feküdt, meg rajtunk csüngött, most meg már milyen ügyesen csinálja a dolgokat. Jajaj!

Tornatanár

Donát mindenkit megtornáztat. Mivel egész nap meg sem áll, a család összes tagját mozgásra bírja. A legkülönbözőbb mozgásformákat sajátítottuk már el tőle. És tényleg, nekem konkrétan néha izomlázam van.

Mama és Tánti megtanultak mászni.

Donát megmutatta nekik, hogy kell támaszkodva ülni és ezt sokáig gyakoroltatta velük.

Papának súlyemelőedzést tartott, hogy kellőképp jó formában maradjon az Öreg.

Mama pedig megtapasztalhatta az asztal alatti lét csodalátos voltát.

Természetesen mindez csak röpke ízelítő a különböző tréningekből, melyekre jelentkezni az ismert csatornákon lehet.

Bújócska

Mostanában bújócskázunk Donáttal. Ez abban merül ki, hogy én előremegyek a szobájába és hívom, hogy jöjjön, de elbújok az ajtó mögé, és csak néha leselkedek kifelé.

Lássuk a megtalálási folyamatot képekben. Először Donát konstatálja, hogy kezdődik a móka, és elgondolkozik rajta, hogy vajon részt szeretne-e venni a reggeli bújócskában.

Miután döntött útra kel, hogy megtalálja a jól elbújt anyukáját.

Jajaj, rosszalkodási lehetőség van kilátásban!!! Igyekszem elterelni a háttérben a figyelmét. Itt még sikerült is!

Folytatja megkezdett útját, koncentrálva a feladat teljesítésére.

Sajnos nem számítottam arra, hogy az útjába kerül egy újabb figyelemelterelő dolog, a táska. Azt mindenképp meg kell tanulmányozni, és alkalom adtán magára kell borítani.

Kénytelen vagyok felhívni magamra a figyelmet, és megpróbálni újra meghozni a kedvét a megtalálásomhoz, különben csontvázzá aszalódhatok a szobájában. Fáradozásaim gyümölcse, hogy újra elindul.

ÉÉÉS! Megtalálta a jól elbújt anyukáját! A remek teljesítményt tapsvihar és pusziáradat követi.

...hóba gurul fiú, lány

Országúton nagy a hó,

a kocsinak sose jó.

Domboldalon nagy a hó,

a szánónak ez a jó.

Domboldalon fut a szán,

ez az öröm igazán.

Ha felborul az a szán,

hóba gurul fiú, lány.

(Csukás István)

Donátnak van saját, külön bejáratú szánkója, amit ma felavattunk, mert itt még mindig jó nagy hó és nem mellesleg nagyon hideg van. Délelőtt egy nagy szánkózással köszöntöttük az új évet. Donát ugyan az első húzásnál elborult oldalra, és szegénykém belefejelt a hóba. Nem volt dráma, meg hangos visítás, én szerintem sokkal jobban megijedtem, mint ő.

Szerintem ma már sokkal jobban tetszett neki a szánkózás, mint múltkor. Legközelebb pedig igyekszünk nem a hóban meghempergetni, hátha akkor már maradéktalan lesz az öröm.

Szilveszteri móka

Kicsit bővebben is beszámolok az év utolsó napjáról, mert igen sok minden történt, és Donát annyira cuki volt, hogy ennek igazán szentelni kell egy külön bejegyzést.

Délelőtt felfedezte, hogy milyen érdekes dolog bemászni az ölembe és valójában ezt Ő akár már tudhatja is. Persze nem sikerült még teljesen, de nagyon ügyesen feltérdelt és kepesztett.

Délután nagy jókedvűen folytatta a megkezdett mókát, de már nem az én lábamat használta kapaszkodónak, hanem az új ülőkét, amit karácsonyra kapott. Néha a lábai sokkal magasabban voltak, mint a feje, és egy igazi jógi is megirigyelhette volna a mozdulatait... (ééééés, tadammm! meglepetésként az első videó!!!)



Egy adott pillanatban az ülőkével együtt felborult és az valahogy rákerült a fejére. Onnan kukucsozott kifelé, és mivel a kukucsozás úgy az igazi, ha a fejünkre húzunk valamit, folyamatosan húzta vissza magára az egész nagy ülőkét.

Majd, miután beültettük Brumihavert már semmi sem állíthatta meg...

Miután kitérdelte magát, felöltöztettük csinosba, feltettük a hercig kis kalapját és kezdődött a buli. Volt zenehallgatás, meg táncolás, meg pogácsa és szendvicsevés, meg szerpentin hajigálás. Mi is beöltöztünk Ferivel, hogy teljes legyen a vidámság.

Jól megünnepeltük a szilvesztert, egy olyan buliban, ami idén reggel 8 helyett este 8-ig tartott.

Különös szilveszter

Nagyon Boldog Új Évet Kívánunk!