Spenótfőzelék - avagy kenjünk ma valami zöldet

Én tényleg annyira mindent megtettem ma, hogy a spenót finom legyen, és elnyerje Donát tetszését. A ráhangolódódás jegyében még zöld nadrágot is adtam rá reggel. Minden próbálkozásom ellenére igencsak felemás a siker, de nézzük, mi is történt valójában.

Elég éhesen kelt fel, így alig várta, hogy a szájában landoljon a kaja. Nyelte is, nem is kente szét, tetszett is neki. Én pedig nagyon elégedetten kihúztam magam, hogy lámlám, mekkora profik is vagyunk mi így ketten.

Aztán eljött a pillanat, amikor elszállt a farkaséhség, és Donát rájött, hogy a zöld trutyi a kanálban nem körte. Innentől szinte semmi sem ment be, viszont annál több kenődött szerte széjjel. Ebben a fázisban azért még tetszeni szokott neki, hogy kenheti a cuccot.

Amikor végképp megunja, akkor először szemrehányóan néz, majd elkezdi kifele fújni a szájában lévő kaját. A vége, amikor teli szájjal tüsszent. Persze a száj teljes kiürítésének akkor van itt az ideje, amikor elvettem előle a textilpelenkát és/vagy előkét, hogy az addig is tiszta kaja ruha menthetetlen legyen.

(Azt azért szeretném megtudni, hogy ha egy komplett textilpelenka van kaja közben eléterítve, hogy a viharba tudja derékig összekenni magát spenóttal. )

A cécó után megette a szokásos adag tápszert a cumisüvegből, mintha mi sem történt volna. A mi sem történt ebben az esetben azt jelenti, hogy én főztem vagy fél órán keresztül, majd persze 4 edényt és a turmixot elmosogattam, valamint következmény képpen kimosok és vasalok két textilpelust és a komplett öltözékét (zoknistul).

Kaja után pedig menetrendszerű átöltözés, két hiszitvel fűszerezve. Az egyik azért, mert öltözködni nagyon fáj. A másik azért, mert én szemét módon megpróbálom a spenótot kiszedni az orrából és letörölni a homlokáról.


Jó ez a hozzátáplálás, de már azért szeretnék ott tartani, amikor marokra kapja a csirekcombot, vagy belapátolja a marhapörköltet. Addig pedig takarítom a zöld nyálat a szőnyegről.

Napi cuki - az új rovat

Új, állandó rovattal jelentkezünk, amelynek a címe "Napi cuki". Ennek az az oka, hogy nagyon sok olyan fotó készül Donátról, amihez nem kapcsolódik történet, de mégis annyira cuki ratjuk, hogy legszívesebben kiplakátolnám velük a várost. Mivel ez lehetlen, így megosztom itt őket. Szöveg nem biztos, hogy lesz. Sőt inkább nem, mint igen. De ezt majd még meglátjuk.


És akkor íme, a mai nap fotója.

Víz, tea, gyümölcslé

A fentiekben felsoroltakból Donát nulla darabot hajlandó meginni. Így próbálkozunk az ivópohárral, hátha abból finomnak tűnnek ezek a szörnyűségek. Az ivópohár nagyon szuper játék, de a funkciójának megfelelően egyelőre nem szereti használni. Inkább rágni jó, végtelen hosszú ideig.

Mindenesetre minden kaja után a kezébe adom, hátha egyszer rájön, hogy milyen szuper dolog inni. Azt már viszont megtanultam, hogy elvenni nem szabad tőle.

Csajozás

Az első minilány ismerőse Donátnak Dóri, aki szerdán látogatott el hozzánk. (Igen, ez már a XXI. század. A lányok jönnek háztűznézőbe). Először csak messziről ismerkedtek.

Aztán persze közelebbről is megnézték egymást. Dóri gyorsított volna az iramon, de Donát egy kicsit kérette magát, igazi lusta pasi módjára.


Persze végül beadta a derekát, és hagyta magát elcsábítani, hiszen Donát már most rájött, hogy tapasztalatot az idősebb nőktől lehet szerezni.

Már alig várja a legközelebbi találkozást, hogy még közelebb kerülhessenek egymáshoz!

Kajadolgok

Donát lassan fél éves, így elérkeztünk ahhoz az időhöz, ami általában az első gyerekes anyukák rémálma. Hozzátáplálás. Donát már kb 2 hónapja csak tápszert eszik, illetve nagyjából másfél hónapja gyümölcsöt is.

(Egy kis kitérővel itt szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint a magyar nyelv nem ismeri sem a tápi, sem a tejci szavakat. Illetve, csak akkor mondjuk, hogy "két hónapja tápit eszünk", ha anyuka, apuka és/vagy nagymama, de legalábbis a kutya szolidarít a csemetével és ő is tápszert eszik. Köszönöm a figyelmet!)

Visszatérve az eredeti, és ennél sokkal fontosabb témánkhoz. A hozzátáplálással kapcsolatban ahány embert, védőnőt, orvost megkérdezek mind mást mond. Mindenki szerint mást lehet adni más időpontban, és ha nem úgy teszel, akkor végzetes hibát követsz el.

A mai napot piros betűkkel fogjuk bevésni Donát Kajanaptárába, ugyanis ma először kapott húst. Sárgarépával kóstolta. Először még bizakodott az etetőszékben, mert ott szokta kapni a körtét, az almát, és mindenféle finomságot. (Főleg a körte finom. Az mindennél finomabb. Igazából asszem elélne körtén, ha az szerintem is jó ötlet lenne)

Az első falat húsos kaja itt landol a szájában. Azért az arckifejezése akkor is elárulta, hogy mélységesen csalódott és különben is! Mi ez?

Fél órán keresztül főztem akkurátusan a répát és a krumplit, pépesítettem, nagy gonddal adtam hozzá a húst. Azért, hogy Donát egyen három kanállal, és a többit belekenje az előkébe. Majd megegye az üveg tápszert, ahogy szokta.

Az eddig csak édes ízt érzett gyerekbe bele kellene diktálni a sárgarépát, a krumplit, a brokkolit, a spenótot. Ezzel a programmal azt hiszem elleszünk egy jó darabig. Ráadásul mostmár azt megtanultam, hogy mikor mennyi elég a tápszerből, de honnan fogom tudni, hogy ezekből az egyéb kajákból mikor, mennyi elég?

Persze, tudom én, hogy nem hal éhen csak úgy csendben. És ha mégis?

Szülinapi zsúr

Ma Donát élete első szülinapi zsúrján járt. Kozma Bendegúz ma egy éves, és egy nagyszerű partit adott eme jeles nap tiszteletére.

Donát alapvetően jól elvolt, szemlélte a forgatagot és a többi gyereket. Akkor görbült csak sírásra a szája, amikor a kis barátok közelebbről is szerettek volna vele megismerkedni.

Niki sütötte Bendegúz tortáját és ugyan próbáltam rábeszélni, hogy tartsuk magunkat a hagyományokhoz és az ünnepelt szedje szeletekre a tortát (amihez igénybe veheti a kezét és/vagy a száját), de győzőtt a józan ész.

Isten éltessen még nagyon sokáig kicsi Bendegúz!

Rács mögött

Ma összeszereltük a járókát, így végérvényesen egy játszótérré változott a teljes lakás. Nagyon tetszett Donátnak.

A plédet persze egy másodperc alatt maga alá gyűrte, és jó szokásához híven nekifogott megkapirgálni a járóka alját. (hozzáteszem, hogy mindent megkapirgál. Reggel az arcunkat, az ágyon a rattanszövetet, a játszószőnyegét, a parkettát, a nadrágot, a kabátom ujját...)

Új hely, új élmények. De persze akkor teljesedett ki igazán, amikor a legnagyobb haver, Dinó is beköltözködött.

Azért a szabadságvágy megmaradt, amit a rácson kidugott lábakkal hozott a tudomásunkra. Ez a fajta szimbolikus lázadás egészen addig jó ötletnek tűnt, amíg meg nem akart fordulni...

Számlatulajdonos

Ma elmentünk az Államkincstárba megnyitni Donát START számláját. Már maga az, hogy 10 percen keresztül olyan papírokat írtam alá, amiken Donát nevében meghatalmaztam magamat mindenre, elég szürreális volt. De amikor a kezembe kaptam két pinkód borítékot, amik a weben való ügyintézéshez szükségesek, és az egyiken az volt, hogy "Baba", a másikon meg hogy "Anya" szólni nem tudtam.

Mindenesetre, mivel a "Baba" borítékon is az szerepelt, hogy "személyes felbontásra" felkértük a tulajdonost, hogy tegyen eleget a felszólításnak.

Donát nagy örömmel vetette bele magát a munkába, és először megpróbálta azzal a módszerrel, ami eddig mindig sikerre vezetett.

Az eredménytelenséget látva, de azon nem elkeseredve más utat választott. Hiába mondtuk neki többször is, hogy a perforált résznél tépje el, nem hallgatott az okos szóra.

A végén mégis nekem, mint meghatalmazottnak kellett feltépnem a borítékot. Donát közölte, hogy mára elege van a bürokráciából és a weboldallal majd holnap ismerkedik meg, valamint felkért, hogy igényeljek GYEDet.

Ő pedig visszament rágni egy kicsit a Dinó farkát.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Feri szerint Donát teniszező szeretne lenni. Annak érdekében, hogy ez így legyen megkezdődött az ismerkedés a teniszlabdával. Egyelőre Donát inkább megpróbálta megenni, dobozzal együtt. Mindentől függetlenül ígéretes tehetség! És igen, tudom! Majd csak tátom a szám, amikor Donát bajnok lesz Wimbledonban.

A labdaérzéke pedig folyamatos fejlesztés alatt áll. Ma a hasalás mellett a labdázás volt a legfontosabb program.

Szerintem viszont irodalmár lesz. Író, költő, műfordító. Vagy valami hasonló. Hiszen már most csak úgy falja a könyveket! (egyelőre ez még szó szerint is értelmezhető). És majd csak tátjátok a szátokat, amikor kötelező olvasmány lesz gimnáziumban!

Babazene

Vasárnap itt járt Hartmannka és Móni, két kedves kolléganőm. (Móniról nincsenek fényképek, mert ő majd legközelebb barátkozik :-))

Hka hozott Donátnak két CD-t, amin babazene van. Felnőtt fülnek teljesen értelmetlen, abszolút idegesítő és nemhogy megnyugtatna, hanem inkább arra ösztönöz, hogy földhöz vágd a CD-t lejátszóval együtt. Viszont Donát szuperül elalszik rajta. Én komolyan teljesen le vagyok döbbenve.

Vegyük példának a mai napot. Donát bealudt a kaján már fél 9kor. Ilyenkor az szokott történni, hogy legkésőbb 10 körül felébred és elszórakoztat úgy éjfélig. Az első felvonás ma is megvolt. Ráadásul nehezített pálya volt, mert bedugult szegényem orra, kifogyott az elem az orrszívóból, ezért körbejártuk a világos lakást elemet keresve, és végül kiszívtam az orrát is. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy akkor Donát úgy érezze, hogy inkább játszani volna jó. Nekifogott már a vigyorgásnak, én pedig gondolatban főztem a kávét.

Tettem egy bátortalan kísérletet. Visszatettem az ágyába, és bekapcsoltam a lejátszót. És elaludt. Még két cumikiköpős behívása volt, és azóta is mélyen alszik.

Szóval Hka, mostantól annyi körtét hímzek Emesének, amennyit csak akartok.

Fontos elfoglaltságok

Donátnak mostanában nagyon sok igen fontos elfoglaltsága van. A nap legnagyobb részét az teszi ki, hogy hasra fordul és erősíti magát. Elforog a tengelye körül, próbálja elérni a játékait, amiket a nagy igyekezetben mindig egyre messzebb lök magától. Ez egy idő után egyrészt nagyon idegesítő, másrészt rém fárasztó, úgyhogy jön a nyöszmörgés. A nyála persze hasalás közben tud igazán patakokban folyni.

A másik nagyon fontos teendő a repülőzés. Repülőzik Ferivel is, meg velem is és mindig nagyon élvezi.

Újonnan felfedezett jóprogram a függöny erőteljes rángatása. Egyelőre letépni még nem sikerült, de folyamatosan edzésben tartja magát. Persze először mindig ellenőrizni kell, hogy van-e szemtanúja a mutatványnak és csak eztán lehet belefogni a dolgokba.

Persze ezek annyira izgalmas dolgok, hogy legszívesebben evés és alvás helyett is ezt csinálná. Próbál meggyőzni arról, hogy ez jó ötlet. Eddig még nem sikerült neki.

Itt járt Bendegúz

Ma vendégeskedett nálunk Bendegúz, Niki barátnőm nagyon nagyon jófej kisfia! Szerintem jól érezte magát nálunk. És bár Donát először kicsit megijedt és sírt, de gyorsan minden a helyére került. Bendegúz most lesz egy éves és szupercukin négykézlábazik, pakol, rendezkedik, tesz-vesz. Egyszerűen imádnivaló.

Jót sétáltunk körbe-körbe az utcákon, aztán volt félig közös uzsonna, meg sok játék. Még igazából nem foglalkoztak egymással a fiúk. Bendegúz szerette volna néha jól megszeretgetni Donátot, de egyelőre lebeszéltük róla.

Szóval jó kis délután volt ez. Ráadásul Bendegúz jó tesztalany, mert megmutatja, hogy miket kell átrendeznem és elpakolnom a lakásban addigra, amikorra Donát is aktívan bejárja majd a teret.

Cimborázás

A héten nagy volt a forgalom nálunk. Csütörtökön itt járt Gellértbandi, és Adri. Szuper volt Őket látni. Gellért kicsit fiatalabb Donátnál, szuper kis fickó! És ugyan Donát úgy tűnt, barátkozott volna, Gellért inkább egy kicsit sírogatott. Betudtuk az idegen környezetnek és a sok újdonságnak. Donát ennek örömére gyakorlatilag a vendégeskedés nagy részét átaludta. Persze a hinta Gellértnek is nagyon tetszett. Ott már némi vigyort is tudtunk csalogatni az édes kis pofijára és már én is kezdtem jó embernek tűnni a szemében, hiszen volt egy HINTÁM.

Aztán pénteken meglátogatott minket Viktor és Edit. Viktor nagyon sokat fejlődött a legutóbbi találkozásunk óta. Ügyesen fogja a játékokat, egyfolytában forgolódik, szerintem nagyon szépen kitámaszt (bár nyilván most Edit dünnyög, hogy nem is ;-)). Viszont Donát teljesen bezizisedett. Az ölemben ülve nagyon tetszett neki Viktor. Vigyorgott rá, meg beszélgetett, meg nagyon cuki volt.

Még játszottak együtt a zenélős játékkal is, bár Donát már akkor egy kicsit húzta a száját.

Viszont egyszer csak rákezdett a nyavalygásra. Semmi sem volt jó. Megszólalt Viktor és Donát rögtön nekifogott sírni. Valószínűleg jó fáradt lehetett, mert persze egész délelőtt nem tudott aludni. Szóval nem lehetett letenni egymás mellé a fiúkat, mert Donát rákezdett.

Aztán következett egy nagy alvás Donátnak. Én pedig közben nagyon jót játszottam Viktorral. Kipróbáltuk a nagylabdát, meg megbeszéltük az élet fontos dolgait és szegény kénytelen volt végighallgatni egy dalt az én előadásomban.

Miután Donát felébredt már sokkal másabb volt a helyzet. Ő nagyjából megnyugodott, viszont Viktor kezdett rá. Egy kicsit azért újra lefoglalta Őket a zenélő játék felfedezése.

Nyűgösek voltak a fiúk, de azért az egymásnak küldött mosolyogból és a kézfogásokból látszik, hogy jó barátok lesznek,