Idén, Donát életében először külföldre vettük az irányt, Horvátországba mentünk. Dramalj egy kis falu Crikvenica mellett, ahova mi megismerkedésünk óta járunk Ferivel. Az út kb 5 óra volt, amitől ugyan egy kicsit tartottam, de Donát klasszul bírta az egészet.
Első találkozása a tengerrel meghatározó volt. Ahogy odaértünk, még ki sem pakoltunk már nagy lelkesedéssel öltözött át fürdőruhába, és "hujjjá, hujjá a tengejbe megyünk" felkiáltással vállára csapta a törtölközőjét és indult a strandra. Ahogy azonban a lába a vízbe ért, rájött, hogy ez sajnos hideg. Végleg pedig azon keseredett el, hogy én sem tudok bele meleget önteni, sőt még a mikroban sem tudom megmelegíteni. Innentől kezdve, ha egy csepp víz hozzáért égtelen sivítással mászott fel az ölembe. Persze ebből a helyzetből is kihozta a maximumot, és kb fél mázsányi kavicsot dobált a vízbe. Kizárólag hullámmentes pillanatban.
Pár nap múlva megnéztük a homokos strandot. Ez azért már sokkal, de sokkal jobban tetszett neki. Homokvárat épített, árkot ásott a kishajónak, vizet hordott, betemette a lábát, homokot szállított.
A focizás persze a strandon sem maradhatott el. Annyira belemerült a játékba, hogy még a tengerbe is bement a labda után. Szerintünk észre sem vette, hogy a vízben van. Persze szigorúan derékig tartott a nagy bátorság, de utána már vígan szaladgált be a vízbe.
A strandolás mellett sétáltunk, játszottunk, jakuzzizott a szálloda teraszán, és étteremben vacsoráztunk. Szóval igazán nyaraltunk. Egyik nap Crikvenicakikötőjébe mentünk, megnézni a nagy hajókat.
A fagyizás sem maradhatott el. Ez akkortól szokott bonyolult lenni, amikor a fagyisnéni/bácsi pohárban, kanállal hozza a fagyit. Donát szerint viszont a fagyizás kizárólag tölcsérből, a gombóc nagy részének szanaszét csöpögtetésével, könyékig maszatosan oldható csak meg.
A kavicsok viszont vitathatatlanul lenyűgözték. Akárhova mentünk, mindig vinnünk kellett haza egyet."Csak ezt az egy szép kavicsot hozom magammaj..." A kavicsok nagy része egy kisebb szikla volt, de semmi pénzért nem lehetett otthagyni őket. Így távozásunkkor egy kisebb kőzetgyűjteményt hagytunk a szállodai szobánkban.
A nyaralás legritkább pillanatai közé tartozott amikor is Donát közölte, hogy "mostmáj egy kicsit elfájadtam."Így alvásból idén sem jutott túl sok. Igyekszünk majd bepótolni. Gondolom nyugdíjas korunkban.
