Nagyon nagy cukiság

Ma fodrásznál voltunk. Donát elképesztően jól viselkedik fodrászkodás közben. Nem sír, nincs semmi hiszti, ha azt kérik, hogy hajtsa le a fejét lehajtja, ha mást, akkor mást csinál. Mivel Ferivel mindketten úgy értékeljük, hogy ez igazán nagy hősiesség, ezért  mindig kap ajándékot fodrász után. Természetesen autót szeretne mindig.

Bementünk a játékboltba, Donát megállt a pénztáros előtt, felnézett, és közölte:

"Tütüt szejetnék!"

A pénztáros megmutatta, hogy merre vannak a kisautók. Nem volt nagy választék, és mivel itthon már van kb egy játékboltnyi belőle sok olyat is talált, ami már megvan. Egyik sem tetszett igazán, meg is jegyezte, hogy

"Hát itt milyen vacakok vannak".

Majd végre sikerült egyet kiválasztani, aminek nagyon megörült.

"Viszem a pénztájos néninek!"

Engem otthagyott, lerakta a pénztáros elé az autót és hátratett kézzel várt. Én pedig azt hittem megeszem ezt a csodagyönyörű nagyfiút.

Festőművész

Egyszerűen imád festeni. Nem is tudom hányadik szett festéket fogyasztjuk. Egyelőre az ujjfestéket tudja használni, a vízfestéket nem igazán, azzal leginkább csak vizez. Ma kipróbáltuk a kavicsfestést is, ami nagyon tetszett neki. A képek egy korábbi alkotási folyamatot mutatnak be, aminek az lett a vége, hogy gyakorlatilag csuklóig volt a tégelyben.

A szőnyegünk így érdekes mintát kapott egy időre.

Utazás

Amikor egy kicsit sokan akarnak egyszerre beülni az autósülésbe...

Menő motor

"Menő motor gyors, mint a szél,

Nincsen senki, ki utolér."

 

 

 

Én legalábbis már egy jó ideje nem tudok olyan gyorsan futni, amilyen gyorsan Donát motorozik. Ráadásul sajnos nem áll meg, ha kiabálunk utána, így kénytelen valaki mindig mellette szaladni. Ennélfogva ez a tevékenység kizárólag Apával végezhető. Egyik este elkísértem őket, és volt olyan utca, aminek én még az elején tartottam, de Donát már a végén satufékezett, persze erős apai ráhatásra.

 

Még szerencse, hogy nem hajlandó futóbicajra ülni.

 

 



Az utolsó nyári hétvége

Az előrejelzések szerint ez az utolsó igazán meleg, nyári hétvége. Mondjuk szerintem ettől senki nem annyira szomorú. A fiúk még megragadták az alkalmat egy utolsó medencézésre.

A mai medencézés alkalmával is előkerült az összes játék, ami ilyenkor előkerülhet. Az egyik ilyen elmaradhatatlan tevékenység a pohárral vízlocsolás. Ennek két célja van. Egyrészt a kis bogarak kihalászása a vízből, másrészt a medencén kívül tartózkodók locsolása. Mindkettőre láthatunk példát az alábbiakban.

 

 

Az autók a medencézésből sem maradhatnak ki. Ha egészen őszinte akarok lenni az összes napi tevékenységünket végigkíséri néhány kisautó. A mi autóink a legjobban körbe-körbe szeretnek menni mindenféle helyeken, illetve kedvenc elfoglaltságuk még a parkolás.

 



Ezután a rengeteg munka után Donát megéhezik, ezért fagylaltot készít magának és megeszi. Fagylaltot kizárólag a medencében eszik, a fürdőkádban csupor méz, és hársfatea, gyurmázás közben pedig krumplistészta a menü.

Amennyire félős amúgy a vízben annál jobban engedi hajigálni magát. Nem merül le tudatosan a víz alá, sőt az is zavarja, ha az arcába öntünk egy pohár vizet (csak azért öntjük, hogy a haja vizes legyen), vagy lelocsoljuk. Viszont, ha beleesik, és úgy merül el, az nem zavarja. Persze köhög, prüszköl, meg minden, de szerencsére nem esik pánikba. Ma a körbe-körbe játék helyett apára mászás volt a mulatság.

BONUS TRACK: Apa ennyire erős a sok akrobatikától...

Millenáris és BogyóBabóca

Megint jól le vagyok maradva a mindenféle beszámolókkal. Szóval mint már írtam Donát eléggé rajong Bogyóért és Babócáért. Illetve szerencsére időszakosan rajong, így nem kell hónapokig ugyanazt a két figurát mesélnem a mesekönyvekből és néznem a tévében.

Egy ilyen rajongási hullám közepén elvittük a Millenárisba a Bogyó és Babóca bábkönyv bábjainak kiállítására. Hát, teljesen lenyűgözte. Mondjuk nem annyira értette, hogy miért nem lehet játszani az ott lévő dolgokkal, de minden erőnket latba vetve próbáltuk neki átadni a kiállítás, mint intézmény szellemiségét.

Amúgy tényleg klassz volt a dolog. A vitrinek a gyerekeknek voltak szemmagasságban, amikor mi voltunk nem is volt az a tolongó tömeg. Szóval még nekünk is tetszett.

A kiállítás után bejártuk a Millenárist. A játszótereken rengetegen voltak, így azt annyira nem erőltettük, szerencsére Donát sem gondolta úgy, hogy szeretne az egy négyzetméterre jutó tizedik gyerek lenni. Viszont volt fagyizás. Ha megkérdezzük tőle, hogy milyen fagyit kér, mindig azt mondja, hogy "hát olyan hidegeset", így mindig veszünk neki vaníliát, ami alapvetően soha nem jó. Mármint nem eszi igazából, hanem csak nézegeti, meg örül neki. Így vettünk tölcsért, és a terv szerint adtam volna neki az én fagyimból.

Ennek ez lett a vége:

Aztán valahogy lett neki mégis saját. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy az enyémet orozta el, vagy végül inkább vettünk neki is egyet, mindenesetre békésen elfagyizgatott és nézte a játszótéren bandázó gyerekeket.