Mozgásfejlődés

A kórházban töltött idő alatt Donátot vizsgálta egy neurológus. Igazából annyi történt, hogy Donát nem sír, hanem visít, és ez a visító sírás az agyhártyagyulladás egyik tünete lehet, így amint ezt meghallották hívták is a neurocsajt. Természetesen Donátnak semmi baja nem volt, viszont belekerültünk egy olyan mókuskerékbe, ahonnan mára már látom a kiutat. De nem volt ez mindig így.

A neurocsaj első diagnózisa alapján Donát hipotón, vagyis túl gyenge (illetve asszem valami ilyesmit jelent). Visszahívott minket kontrollra 6 hetes korban. Mentünk lelkesen, gondolván, hogy biztos minden rendben van, hiszen nem láttunk semmi gondot. Próbáltuk hasra tenni, emelte is a kis fejét, de azért ez nem ment gördülékenyen. A neurocsaj arra jutott, hogy továbbra is fennáll a hipotónia, tegyük minél többet hasra éber állapotban.

Otthon megkezdtük Donát trenírozását. Viszont a hasra fektetésnél kicsit emelte a fejét, majd elfáradt és befúrta a fejét a szőnyegbe/ágyba/bármibe, ami alatta volt. Mindig sírásba torkollot a hasalás (ellenben nagyszerű megoldás volt csuklás ellen, hiszen a sírástól garantáltan elmúlik a csuklás)

Volt olyan is, hogy az erőlködéstől annyira elfáradt, hogy elaludt.

Utáltam az egészet, de tudtam, hogy muszáj csinálnunk, mert a nyakizmok és a hátizmok erősítése elengedhetetlenül fontos a mozgásfejlődésben. A neurocsajhoz Donát 3 hónapos korában mentünk vissza. Nagyon büszke voltam, mert már nem volt üvöltés hasalás közben, és egész szépen tartotta is magát. Komoly fejlődés volt szerintem.

A neurológusnál a látogatásunk mégsem a vártaknak megfelelően alakult. Eleve 2 órát vártunk rá. Donát annyira álmos volt, hogy gyakorlatilag nem volt magánál. Persze a sorban álló többi kisgyerek is elveszítette a türelmét, és mire Donát elaludt volna garantáltan nekifogott ordítani az egyik. Sorra kerültünk. Ahogy leraktuk a vizsgálóasztalra Donát nekiállt sírni, visítani, üvölteni. Feszítette magát, lázadt és egyáltalán nem volt hajlandó az együttműködésre.

A neurocsaj ennek alapján diagnosztizált, mely szerint túl feszek Donát izmai. Majd megnézte a korábbi leletet és hozzátette, hogy és persze még a hipotónia is fennáll a nyakánál. Jött tehát, hogy enyhe kevert tónuszavara van. Kérdezte, hogy mennyit van hason.Én mondtam, hogy nem tudnám megmondani, amennyit tudjuk, hasaltatjuk. Közölte, hogy már egy ekkora gyereknek napi 5 órát hason kellene töltenie.

Ezen felül kérdezte, hogy fordul-e már oldalra. Akkor még nem fordult oldalra. Miután ez nagyon nem tetszett neki, visszakérdeztem, hogy mikorra kellene ezt tudnia. Mondta, hogy hát négy hónapos korára. Mondom oké, akkor nem vagyunk elkésve. Látszott a szemén az enyhe zavar. Aztán leesett nekem... Donát áprilisi gyerek. Április 30. Szóval szépen levezettem, hogy még csak három hónapos, így nincs gond.

Mindez csak azért bántott, mert az addig elért eredményekben nagyon sok munkája volt Donátnak, és ha a doktornéni ki tudta volna számolni, hogy akkor még csak 3 hónapos volt, talán másképp állt volna hozzánk.

Aztán persze nemsokára már a játék is ment hason.

És egy jó ideje a mosolygás is megy.

Donát 4 hónaposan oldalra fordult, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. Elvittük ugyan Dévény Annás kezelésre, voltunk már négyszer. Lehet, hogy az segít, de az is lehet, hogy amúgy is itt tartana. Ezt már sose fogjuk megtudni.

Majd 5 hónaposan átfordult. Teljesen időben csinál mindent, semmi gond a mozgásfejlődésével. A 6 hónapos kontrollra úgy megyek a neurocsajhoz, hogy bebiflázom, hogy mit kell tudnia egy hat hónapos gyereknek és bediktálok mindent. Kíváncsi vagyok, akkor mit fog találni.