Tegnap elmentünk a Közlekedési Múzeumba. Donát már másodjára volt ott, úgy látszik nagyon bejön neki ez a közlekedés téma. Ismerősként szaladgált körbe, szinte csak a hátát láttam, és folyamatosan mondta, hogy "Jaja, gyere csak, gyere! Nézd itt mi van." Minurkát is vittük magunkkal, Ő rám kötve szemlélte kb három percig az eseményeket, végül az alvás mellett döntött. Donátról és Apáról viszont legalább készült egy csomó közös kép. Ez azért is cuki, mert Feri gyerekkorában nagyon szeretett a Közlekedési Múzeumba járni, és nagyon sokszor voltak az apukájával. Klassz, hogy most a saját fiát hozta el.
Donát érdeklődve figyelte a vitrinekben elhelyezett dolgokat. A legcukibb az volt, hogy talált egy olyan vitrint, amiben papírok voltak (régi jegyek, ilyesmi) és közölte: "nézd, ide elfelejtettek kiállítani."
Az autós rész is nyerő volt, legalább háromszor körbement, de valahogy mindig annyira kikerült a képből, hogy csak az autókat tudtuk megörökíteni.
A legeslegfantasztikusabb dolog mégis a terepasztal volt. Ott töltöttük a legtöbb időt, és Donáttól hangzott a múzeum, mely szerint "villamos" itt vagyooook! várj meeeg". A mókának az vetett véget, hogy volt ott egy másik kisfiú is, így jól összevesztek azon, hogy ki nézi meg ELŐSZÖR a villamost és a vonatokat. Szóval végül már nem csak a jókedvű hancúzástól, hanem a sírástól is zengett a múzeum. De ez a kis közjáték nem von le a délután értékéből. Azt hiszem nagyon sokszor leszünk még látogatók a Közlekedési Múzeumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése