100 forint!

Én nagyon szeretek mesét olvasni Donátnak tényleg. Ráadásul van egy kisebb gyerekkönyvtárunk, úgyhogy van is miből. De ez az Annapeti egyszerűen kiborít. Az hagyján, hogy olvasnom kell, de folyton el kell játszanom azt, amit éppen Annácska, Petike vagy éppen Gergőke játszik ideggyenge Anyával és folyton kioktató Apával. Így jött az életünkbe a boltos játék. Az én mérlegem is a nappaliba került, és nálunk is megnyílt a bolt.

Természetesen mi is készítettünk pénzt. Mindegyikre azt az összeget írtam, amit Donát mondott. Így van például 105 forintosunk is. Tegnap még minden 10 forint volt, ma viszont egy jelentősebb infláció hatására minden 100 forint lett, ezért felértékeltük a pénzeinket is egy nullával.

Miután már csak hetesem, ötösöm és kettesem maradt, Donát közölte, hogy ennyiért nem adhat mást, csak egy fél narancsot.

Két napja mindenből boltot nyitottunk. Mindenki vásárol, még Minurika is. Ha pedig, valami csoda folytán, egyedül van a szobájában folyton csak ezt hallani: "Százforint. Százforintot kérek érte."

Azt hiszem holnap adok neki egy perselyt és egy igazi száz forintost.