Ma is ellátogattunk a közelünkben lévő játszóházak egyikébe, ami a Kék Csúszdás Játszó néven fut a családi szótárban.
Természetesen mindenek előtt az autókat pakolta ki, mint mindig, mindenhol. Valahogy úgy látom, hogy kell a biztonságérzetének, hogy legalább 10 darab autó legyen mindig a perifériájában.
Minurika eközben a Pelikánt vette kezelésbe, és úgy tűnt, ő is nagyon jól érzi magát.
Az autózás végeztével Donát mászókázni és csúszdázni kezdett. Ezt sosem csinálja egyedül. Vagy a Kedves Játszóházas Néni (Ingrid), vagy én mászok utána. Mondjuk fényképezőgéppel mászókázni és csúszdázni nem annyira menő, főleg úgy, hogy gyakorlatilag egyetlen fényképet sem sikerül készíteni, mert Donát már rég a földön van, amikor én még mindig a mászókán küzdök.
Nagyon vicces még betemetve lenni a labdatengerben csúszdázás után.
A mai nap legélvezetesebb szórakozásának, a hatalmas labdák mászókán gurigázása mellett, az bizonyult, amikor Ingrid leszórta a kisebb labdákat a csúszda tetejéről Donátnak.
Minurkámnak pedig mutattam egy játszószőnyeget, amin sokáig hasalgatott. Egészen meglepőnek és ezzel együtt csodálatosnak bizonyult, hogy ennek a pillangós játszószőnyegnek volt szeme. Teljesen lenyűgözte.
Jó kis délután volt megint. Sajnos még így sem dőlt ki Donát este fél 10nél hamarabb, de remélem legalább, hogy elfáradt annyira, hogy reggelig alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése