2013. május 19., vasárnap

Minuri

Lénárdot hívjuk így, bár nem pontosan illik rá a megnevezés. Egyáltalán nem minuri, hanem nagyon nagyfiú. Hosszú is, pufi is. Rettenetesen cuki.

Egyre jobban szeret hason lenni. Nagyon édesen vigyorog közben.

 
 
Sokszor nagyon jól eljátszik. Az egyik kedvenc barátja Pelikán. Donát szerint is ez a kedvence, ezért mindig ezzel játszik neki. Egyik nap azt hallgattam, hogy "Minuri, húzd meg a csőrét. Mondom a csőrét. De ne a lábát. Húzd meg jól." (Hozzátartozik a dologhoz, hogy Donát valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szereti meghúzni a csőrös dolgok csőrét...).
 
 
Nagyrészt végigalussza az éjszakákat, általában fél 9-9 között elalszik, és reggel 7kor kel. Persze van, hogy felébred nyöszörögni, de különösebb teendő nincs vele. Adunk neki cumit, megsimogatjuk, és általában már alszik is tovább. Napközben már nem ennyire fényes a dolog. Asszem nem szeret kimaradni a buliból, így szerintem elég keveset alszik. Háromszor alszik ugyan, de van, hogy csak fél órákat.
 
 
Megtanult oldalra fordulni, édesen berreg és köpköd. Szívesen van a járókában, viszont utálja a babakocsit, ezért mei taiban gubbaszt rajtam. Igazi mosolyalbum, nagyon sokat nevetgél. Anyukámnak már hangosan kacarászott is, amit aztán volt szerencsém nekem is hallgatni. Úgy látom, hogy egyre inkább igényli, hogy foglalkozzunk vele, szereti, ha csikizzük, puszilgatjuk, beszélgetünk vele vagy csörgőzünk neki.
 



 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése