Bevezetőként legyen elég annyi, hogy Donát bátrabban motorozott, mint ahogy azt a körülmények indokolták.
Mivel kitört a tavasz sorra járjuk a kertészeteket, mert a mániám, hogy virágokat ültessek mindenhova. Vittük persze a fiúkat is, mert ez elég jó programnak tűnt. Levegőn is vannak, meg a kertészetekben lehet kismotorozni is, szóval minden adott. Viszont az egyikben volt egy domb, ahova fel lehetett menni motorral, és az általam megengedettnél jóval nagyobb sebességgel legurulni, röhögve. Ez egészen addig jó is volt, amíg egy alkalommal a motor meg nem billent. Donát felkészült az esésre, ezért elengedte a kormányt. De a motor visszanyerte az egyensúlyát és simán tudott volna tovább menni, de az én gyerekem kinyújtott kezekkel és lábakkal várta az armageddont. Én pedig odakiabáltam, hogy "kapaszkodj". A hangom teljesen kizökkentette a koncentrálásból, ezért három dolgot nem csinált: 1. nem kapaszkodott, 2. nem egyensúlyozott, 3. nem rakta le a kezét eséskor, pedig erre készült jó régóta.
Az izgalmas történetnek arcon csúszás lett a vége, amit elég rossz volt végignézni. Persze a kertészet, és a komplett budai hegyvidég zengett a fájdalmas üvöltéstől mintegy fél percig, mert aztán fontos rohangálnivaló akadt.
Mindenestre megvan az első komolyabb sérülés, aminek a nyomai már múlóban vannak. Persze be kellett krémezni, mert iszonyúan fájt (főleg miután belenézett a tükörbe, és rájött, hogy neki sérülései vannak ...), de bizton állíthatom, hogy felgyógyul belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése