Nagyon régen tartozom ezzel a beszámolóval. Donát 3 éves lett. El sem hiszem, komolyan. A szülinap jól sikerült, bár idén kifejezetten szülinapi buli nem volt. A napján mi ünnepeltünk csak. Egyértelműen a lufik vitték a prímet idén is, úgyhogy sokadszorra is megfogadom, hogy jövőre csak lufikat kap :-)
Az ajándékok szerintem tetszettek neki, helyesen bontogatott, meg örvendezett.
A társasjátékokkal szívesen játszik, de egyáltalán nem tartja be még a szabályokat. Gondolom ráér még megtanulni, úgyhogy nem erőltetem, inkább ismerkedünk a dobókockával, meg a bábukkal és játszunk, ahogy a kedve tartja.
Nagyon nagyfiúsan nézegette a dolgokat, ki is próbáltunk mindent azonnal.
Másnap Gyöngyi mamáékkal ünnepeltünk. Itt is volt ajándékozás, meg közös játék, torta, és minden, ami egy igazi szülinapohoz kell. Donát azt hiszem maradéktalanul kihasználta a szórakoztatására felvonult rokonságot, és mindenkit lekötött egy pár órára.
A szülinapi buli után pedig aludni is a lufikkal ment.
Az ünnepségsorozat Pécsen folytatódott, amin én nem voltam jelen, de az elmondások alapján jól sikerült ott is ("jaj, már megint a szülinapom?")
És hogy milyen három éves Donát? Gönyörű és irtó okos szerintem. Hihetetlen beszélőkéje van, egész nap nyomja. Már szépen, összefüggően el tudja mesélni az élményeit, úgy ahogy azok tényleg megtörténtek. Nagyon nyitott, mindenkivel szívesen beszélget. Ez főleg azért meglepő, mert kisbabának igencsak zárkózott volt, többször is mondtam, hogy antiszociális gyerekem van. Ez mostanra szerencsére megváltozott. Édesen válaszolgat, ha kérdezik, hangosan köszön mindenhol, és egyáltalán nem lehet a feje fölött beszélgetni senkivel, mert azonnal bekapcsolódik.
Továbbra is nagy játékos. Egész nap játszik, mostmár, ha olyan hangulata van, akkor egyedül is hajlandó leülni. Én igazából nem szeretem, ha egyedül játszik, mert mindig megsajnálom, de most tényleg van, hogy muszáj lefoglalnia magát, míg mondjuk elaltatom Lénárdot. Nagyon kreatív szerintem, mind a játékban, mind a mesélésben. Fantasztikus dolgokat talál ki, kezdeményező, de mostmár szerencsére elfogadja a mi kezdeményezéseinket is.
Iszonyú hisztis. Néha rájön a hoppáré a semmiből, és akkor nincs ami megállítsa. Csapkod, dobál, kiabál, üvölt, sír. Általában ilyenkor valami baja van (pl. pisilnie kell), és ezek a percek nem túl rózsásak. Szerencsére tényleg percekről van szó (még, ha néha óráknak is tűnnek).
Szeret kirándulni. Ha teheti minden nap felmegy a Vadasparkba, a nagyrétre. Ez lett az ő Titkos Helye. Általában Ferivel megy, de persze én is mehetek. Kiválóan ismeri a túristajelzéseket, simán kihoz az erdőből ("nézd csak, ott a piros kereszt, arra kell menni). Régebben gond volt, hogy nem volt hajlandó kimenni a lakásból. Most, ha teheti, egész nap kint van, és akárhova szívesen elindul. Főleg Pécsre. Ott nagyon szeret lenni.
Szívem minden szeretetével imádom, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Ő a kisfiam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése