Gondolom már majdnem elhittétek, hogy Donát egyik napról a másikra megtanult enni. Ugyan szerintem zseni gyerekem van, de ez még neki sem sikerül.Az egész úgy kezdődött, hogy már evés közben beletappancsolt a brokkolifőzelékbe. És annyira szerette volna megkaparintani a kanalat. Úgy gondoltam, hogy miután már úgyis átöltözés van, teljesen mindegy, hogy mennyire keni össze magát a maradékkal. És nekiállt. Nagy elánnal rágta a kanalat és tapicskolt a főzelékben.
Egy adott pillanatban pedig mindent az ölébe öntött.
Nagyon jól szórakozott. Teljesen csendben elvolt vagy fél órán keresztül, én meg büszke voltam, hogy lámlám, milyen jól lefoglaltam. Addig azonban már nem gondolkoztam, hogy az etetőszék és Donát lepucolása, az átöltözés, a mosás, a felmosás sokkal több idő, mint fél óra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése