Az első karácsony

Be kell vallanom valamit. Én nagyon szeretem a karácsonyt. Szeretek benne mindent. A mákot, az ajándékvásárlást, a mézessütést, a készülődést, a karácsonyfát, a csomagbontogatást, a zenéket és mindent. Mi kivonjuk magunkat az idegeskedésből, nem rohangálunk még utolsó nap is fejvesztve az áruházakban az üres sorok között, nem ordítozunk egymással, és nem veszünk össze azon, hogy a karácsonyfa kicsit vajon ferde-e vagy sem.

Nagyon szeretném, ha Donát úgy nőne fel, hogy megtanulja értékelni az ünnepeket, meglátja bennük a jót, örömmel részt vesz a készülődésben, és őrzi mindazt a szépet, amit egy-egy ilyen nap adhat az embernek.

Szóval nálunk a karácsony nagyon jól sikerült. Tele voltunk boldogsággal, csillogással, ragyogással, jókedvvel.

24-én kezdtük a készülődést. Én előtte már két éjszakát végigsütöttem, mert mézespuszedli és pozsonyi kifli nélkül nem merek karácsonykor a családom elé állni. Szóval 24-én, amíg Donát aludt délelőtt feldíszítettük a fát.

Jó közelről megtanulmányozott néhány díszt, megszerzett egy-két szaloncukrot, láthatólag tetszett neki a dolog, így jóváhagyottnak éreztük a munkát, és nekifogtunk az ajándékok becsomagolásának. Donát járt az élen csomagolópapírgyűrésben és szalagguriga kergetésben, így remélem majd egyszer ebből a két sportágból is rendeznek olimpiát, mert nagyon megy neki.

Csoda, hogy le tudtuk tenni délután aludni. Mire felkelt Feri is és én is glancba vágtuk magunkat, és mindent előkészítettünk. Donátot sokkoltuk a felkelés utáni öltözéssel, és miután ezt a traumát is feldolgozta, megszólalt a csengő. Nálunk, sokakkal ellentétben vidám zene szól, a Szürke patás. Körbetáncoltuk a fát, énekeltünk, nevettünk.

Majd megmutattuk Donátnak a mi ajándékainkat. Többek között kapott egy nagyszerű játszófészket, hátha valaha megtanul ülni.

Az estét és a vacsorát is Feri szüleinél töltöttük. Gyöngyi néni jóvoltából én semmit nem főztem, viszont annál jobbakat ettem. Donát az etetőszékében dekkolt, babapiskótát rágcsált és elégedetten nézelődött az asztalnál. Vacsora után előkerültek az ajándékok is. A legjobb mókának a csengettyűzés, az asztal alatt bújkálás és a Nyúl lebirkózása bizonyult.

Karácsony első napján útra keltünk Pécsre anyukámékhoz. Az ajándékbontogatás itt sem maradhatott el. Papával együtt sikerült kiszabadítani az első meglepetést, egy szuper csigát, ami zenél, meg van szeme, meg vannak benne egyéb zörgő alkatrészek.

Figyeljük meg Donát arcán a nagyfokú koncentrációt, amit anyukájától tanult. A nyitott száj elengedhetetlen feltétele a jó teljesítménynek.

A szék lába pedig Pécsen is a szórakozás kifogyhatatlan tárháza.

Karácsony második napján elmentünk Tántikához begyűjteni az ottani ajándékokat is.

Summázva sok élménnyel és egy komplett játékbolttal lettünk gazdagabbak. Szuperül éreztük magunkat, és izgatottan várjuk a szilveszteri bulit, ami már egy következő beszámoló témája lesz majd.

Kívánunk nagyon sok szép ünnepet mindenkinek!