A kúszás továbbra is az egyik kedvenc elfoglaltság. Nagyon gyors, bármit elér, gyakorlatilag nincsenek távolságok. Mindenhova jön utánam, együtt teregetünk, együtt főzünk a konyhában. Sőt, ma reggel egyedül jött ki a szobából is. Próbáltam értelmes videót készíteni a kúszásról, de teljesen lehetelen. Azért persze mutatok egy rövidet.
Tekintettel arra, hogy a kúszás ennyire megy, a parketta pedig nagyon csúszik tartok tőle, hogy mászás nem igazán lesz majd a repertoárban.
A másik nagyon fontos dolog az ülés. Donát, sok kortársával ellentétben nem hajlandó megülni egy másodpercre sem. Már amikor teszem le, ingatja a fejét, hogy "nemnemnemnem". Eddig egyetlen helyen volt hajlandó huzamosabb ideig megmaradni, az ablakpárkányban. Az elmúlt napokban térdelésből ült le, és egy rövid ideig tartotta is magát. Egészen addig, amíg valami nagyon fontos kúsznivaló dolog fel nem hívta a figyelmét arra, hogy ő valójában most nyugton van.
A harmadik pedig az állás. Már korábban említettem, hogy folyamatosan feltérdel. Tegnap pedig kétszer is felhúzta magát önállóan állásba, és úgy is maradt. Korábban ez csak úgy ment, hogy egy kicsit toltunk a fenekén, mert ugyan próbálta rakni a lábait, de nem sikerült neki. Elsősorban valamelyikünkbe, illetve Pécsen az alacsony kanapéba kapaszkodik. Egyelőre nem jött rá, hogy a rácsos kiságyba, illetve a járókába kapaszkodva egyszerűbb dolga lenne.
Az önálló felállást természetesen nem sikerült megörökíteni, mert amikor megláttam, kiabálni kezdtem, hogy "Nézzétek, felállt a Mani!", szerencsétlen gyerek meg ettől annyira megijedt, hogy azonnal leborult és sírni kezdett.
Persze a felállást nagyban segítette az a motivációs tényező, mely szerint a Távirányító elérhető közelségben volt a kanapén. Megszerezte, és ennek mindannyian nagyon örültünk.
Sosem hittem volna, hogy ennyire gyorsan is tud telni az idő. Nemrég Donát még csak feküdt, meg rajtunk csüngött, most meg már milyen ügyesen csinálja a dolgokat. Jajaj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése