2011. január 20., csütörtök

Ácsingózás

Eljött az az időszak, amikor Donát mindenhol fel akar állni. És a mindenholt értsük szó szerint. A nadrágszáramba kapaszkodva, a bútorok mellett, az ablak előtt, ...



 
Egész nap mást sem csinálunk, mint kapkodjuk el, mert persze annyira még nem sikerül neki stabilan a felállás. Általában még támasztani kell a kezét, de nagyon ügyesen próbálkozik.

Az alábbi videón pont sikerül neki.


Eddig nem fedezte fel, hogy a rácsok a kiságyon és a járókában megfelelő kapaszkodóul szolgálhatnának az ácsorgáshoz. Ma viszont ezt a falat is áttörtük és azzal telt a délutánunk, hogy Donát esett-kelt, én meg szívrohamokat kaptam.





Nézzük mindezt mozóképen.



Néha egy-egy próbálkozás után olyan cukin nem tudja, hogy hol van, kicsoda ő, és egyáltalán mi történt vele, hogy majd megzabálom :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése