Minurka napjai

Minuri hihetetlen kisfiú. Azt már írtam, hogy átfordult a hátáról a hasára. Két napja kétszer is visszafordult, azóta nem láttam. De iszonyú édes, nagyon ügyesen kitámaszt, egészen egyenes karral is, játszik hasonfekve, elforog a tengelye körül és tolat. A tolatás miatt folyton be van akadva valamilye valahova, amit ugyan megpróbál egyedül kivarázsolni, de ez nem mindig sikeres. Akkor kicsit panaszkodik.

Az éjszakákat vígan átalussza. Kb 9 körül alszik el, és reggel 6-7ig alszik. Van, hogy a hangját sem hallani egész éjszaka, viszont van, hogy néhányszor felébred nyöszörögni. Ilyenkor adunk neki cumit, megsimogatjuk és már alszik is.

A számára idegenektől tart, sír akkor is, ha csak ránéznek. Kell egy kis idő, amíg megbarátkozik. Elsőre megfogni magát pedig egyáltalán nem engedi. Üvölt torka szakadtából, amíg át nem veszem. Sajnos számára mindenki idegen, akit ritkán lát, így belefutottak pár sírós körbe anyukámék és Atiék is, de tényleg viszonylag hamar megbarátkozik.

Néhány napja elkezdtem etetni almával, barackkal. Köszöni, de köpi kifelé. Egyáltalán nem hajlandó mennyiséget enni egyelőre. Mondjuk pont az almát Donát sem szerette anno. A krumplit is megkóstolta, azt sem kérte (mondjuk az is almával volt). A héten megpróbálom elkezdeni ebédeltetni rendesen, és bevezetni néhány zöldségfélét. Répát, tököt például. Kezdődhet a pancsolás ismét, ráadásul még a piacra is el kell mennünk. Két gyerek és nagyikocsi. Vicces nap lesz, azt hiszem.

Amúgy egy imádnivaló, édesdrága, babaszagú csöppség. És folyton mosolyog.