Virágom, virágom

Történt, hogy hétfőn itt voltak Viktorék. Uzsonna után Viktor és Donát beszélgettek egymással. Viktor az etetőszékben ült, Donát vele szemben a pihenőszékben. A pihenőszék amúgy nem egy túl jó találmány, Donát folyamatosan próbál szabadulni belőle, löködi ki magát, kifordul, mindent megpróbál, csak hogy ne maradjon benne.

Addig-addig lökötte magát, amíg valószínűleg nekilökte a széket a mögötte lévő virágállványnak. Én már arra szaladtam ki a konyhából, hogy Edit és Zsolt ugrik Donát felé. A virág leszaltózott az állványról és Donát fején kötött ki. Szerencsére nem a nehéz kerámia kaspó találta el, viszont szegénykémnek még a szeme is földes volt.

Szóval megtörtént az első baleset. Kutya baja sincs, úgy tűnik még csak meg sem ijedt, mert egy hangja sem volt. Egy kicsit meglepett arcot vágott, miután kihámoztuk a levelek alól. Belőlem persze kibújt a paramami ismét. Valószínűleg Donát már elfelejtette az egészet, én viszont azóta alig alszom. Mostmár, így szerda este kezdem elhinni, hogy tényleg nem történt semmi komoly.

Úristen, mi lesz velem, ha majd elkezd bicajozni, fára mászni, gördeszkázni, vagy csak simán járni?!