Szóval Donátot elkapta a partyfeeling és semmiféle módszerrel nem tudtuk ágyba imádkozni. Ha letettem a kiságyába sírva fakadt, ha énekeltem akkor is (mondjuk attól én is sírnék, de eddig viszonylag jól tolerált), ha otthagytam nem volt jó, ha bent maradtam akkor sem.
Egy idő után nem bírtuk idegekkel a hisztit, feladtuk az összes elvünket, és bevontuk inkább a buliba. A következő képek 11 és éjfél között készültek valamikor.
Természetesen a szombati buli után vasárnap és hétfőn is inkább bulizni szeretett volna elalvás helyett, így minden altatás sírásba fulladt. Lehet a foga, a front, hogy unja az egyszeregykirályfit, hogy rákapott az éjszakázás ízére, hogy feszíti a mozgásfejlődés, és mindez együtt. Igazából fogalmam sincs. Ma elaludt sírás nélkül, tehát fejlődőképesek vagyunk. És bízunk benne, hogy a pozitív irányba tartó elmozdulás tartós marad. (kérlekkérlekkérlek maradjon!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése