Édes, pici Minurikánk 1 éves lett. Már Donátnál megtanultam, hogy felesleges pontokba szedett listát írni arról, hogy miket tudnak a gyerekek, mert teljesen mindegy. Akár tud hátrafelé bukfencezni fejben deriválás közben, akár nem, akkor is imádnivaló. Nagyon fura, hogy teljesen más, mint Donát. Mást játszik, mást eszik, máshogy alszik. Igazi kis egyéniség. Akaratos kis jószág, az egyszer biztos. Ha nem engedünk neki valamit (például magára rántani a komplett virágállványt), akkor nagyon felháborodik, sír egy kicsit, majd újra megpróbálja, hátha. Volt rá példa, hogy átvittem már a másik szobába, de onnan is visszamászott. Aludni könnyebben alszik, de ringatni kell, amit én speciel azért nem bánok, mert látom, hogy mennyire kevés ideig lehet velük ezeket a dolgokat csinálni. Pedig milyen jó amikor ez a kis manó szuszog a mellkasomon, odabújik a puha kis fejével, meg rám csimpaszkodik a kis kezével. (ez majdnem feledteti, hogy kb 10 kiló). Nagyon cuki dolgai vannak. Szereti például a zoknikat. Mindig szerez magának egy zoknit, amit vagy a kezében, vagy a szájában hordoz körbe a lakásban.
A szülinapi bulija is nagyon jól telt. Kapott egy csomó ajándékot, végre jól sikerült a szülinapi torta is, volt móka, meg kacagás. Donát is boldogan vetette bele magát a buliba és együtt örült a Minurral.
Boldog születésnapot kicsi Minurkám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése