Első hetek

Hogy is mondjam... Amikor terhes voltam, az egyik barátnőmnek kifejtettem, hogy ha szerencsénk van, akkor minden rendben lesz, enni és aludni fog az első időben Lénárd. Ha nincs szerencsénk, hasfájós lesz, és kiabálni fog. Nem volt szerencsénk. Az első heteket hasfájással, panaszkodással, sírással töltöttük. Az végképp nem segített a dolgon, hogy egy vicces kis fülgyulladást hoztunk haza a kórházból, ami számomra - a szülés utáni hormonzavar ködéből - igen súlyos, ezért fokozottan aggódnivaló problémának tűnt. Egy hét antibiotikumos kezelés. Ez külön jót tett a hasfájásnak.

Az első két hétben Feri szabadságon volt, ami szuper volt. A harmadik héten pedig megérkeztek anyukámék. Pár napot töltöttek csak itt, aztán vitték Donátot Pécsre. Valahogy ezek a hülye hormonok bennem hatalmas hiányérzetet keltettek, így Donát pécsi tartózkodását gyakorlatilag végigbőgtem. Külön öröm volt, hogy Lénárdod viszont szinte nem lehetett letenni. Egész nap a karomban volt, és még éjszaka sem tudtam visszatenni az ágyába. Az alvásidőt ilyenkor én ülve, ő pedig a mellkasomon szuszogva töltötte. Az időszak tanulsága, hogy van az a fáradtság, amitől kifejezetten jól és mélyen tudok aludni - ülve.

A haramdik hét után mondanám, hogy hármasban maradtunk, de mivel Gyöngyi mamáék karnyújtásnyi távolságban vannak, és mindig szívesen segítenek, ez elég nagyképű kijelentés lenne. Mindenesetre el kellett kezdenem beleszokni a szimultán felvigyázásba. Donátnak pedig el kellett kezdenie beleszokni abba, hogy nem minden pillanatban tudok oda ugrani, ahova épp kitalálja. Ez az eddigi abszolút önkényuralom után viszonylag furcsa volt neki, és nem is ment teljesen gördülékenyen. Néhány földhözcsapkodós hisztin kívül - amikor vagy magát, vagy a keze ügyében található bármit vágta oda - nem volt extra nagy gond.

Kezdtünk összeszokni. Én megtanultam Lénárd jelzéseit, Donát megtanulta, hogy vannak helyzetek, amikor dolgom van, Lénárd pedig elkezdett kicsit kiszámíthatóbb és kevésbé hasfájós lenni. Igaz, hogy a mai napig kézben szeret aludni, és általában felébred, ha a kiságy 1 méteren belülre kerül, de legalább már néha le lehet tenni alvó és éber állapotban is. Szívesen játszik a járókájában, és nagyon sokat mosolyog.

Az viszont, hogy Donát mellett nem volt időnk semmire, kissé átértékelődött. Mostanra reggel 7től jó esetben este 10ig folyamatos szolgálat van. Rossz esetben másnap reggel 7ig. Sosincs megállásra lehetőség, mert ha valamelyikük észéleli, hogy leülnénk/megpihennénk/ennénk/akármi tuti kitalál valami újabb feladatot. Már tervezgetjük azt az időszakot, amikor végre 18 évesek lesznek és elköltöznek kollégiumba.