Gárdony

Meglátogattuk Otyibácsit Gárdonyban. Az első utunk a Velencei tóba vezetett. Hát, hogy szépen és finoman fogalmazzak, Donátnak nem annyira jött be a tó. Valószínűleg nem a víztömeggel, sokkal inkább az embertömeggel voltak problémái, amit sajnos maximálisan meg kell értenem. Nagyon kis időre tudtuk csak becsábítani a tóba.

A ház kertje már inkább mulatságos volt. Részt vett férfias megbeszélésen (neki az ilyenkor elmaradhatatlan sört az üdítő helyettesítette), ismerkedett a macskákkal ("hú, mennyi cica, jaj de ajanyos"), és egy nagyot focizott az unokatesókkal, Balázzsal és Bencével.

A délutánt egy hatalmas lángossal, tóparti sétával, és a parton beszélgetéssel zártuk. Azért szerintem majd elkirándulunk máskor is. De az úszóguminak egyelőre nem kell helyet biztosítanunk a csomagtartóban...