Itt nálunk még mindig nagyon nagy hó van, de igazán nem is erről akarok most írni, hanem természetesen Donátról. Eleinte nagyon tetszett neki a nagy hó. Rá nem jellemző módon folyton ki akart menni, és nagyon jól érezte magát. Leginkább azt a mókát szereti, amikor a Tobinak dobáljuk a hógolyókat. A szánkóra viszont nulla másodpercet volt hajlandó önszántából felülni. Próbáltuk elmondani neki, hogy ő valójában szeret szánkózni, mert már kipróbálta tavaly és tetszett neki. Összevonta a szemöldökét, és csak annyit válaszolt meglehetősen határozott hangon: "nem".
Néhány kép egy fantasztikus sétáról alább. A sétában csak annyi volt a szülők (elsősorban Apaapa) számára nehezítő körülmény, hogy Donát elég hamar elfáradt, mert kizárólag a neki combközépig érő szűz hóba volt hajlandó gyalogolni. Szánkóra nem ült, így cipelni kellett. Teljesen beöltöztetve, csúszós úton, dombról le és fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése