Azt kell, hogy mondjam, hogy szerencsés vagyok, mert Donát nagyon ritkán sír. Viszont ha rákezd, akkor itt kő kövön nem marad. A gyerekorvos saját bevallása szerint nem hallott még ilyen sírást. Üveghangon tud ordítani. Nem is ordításnak nevezném, hanem inkább sikításnak. Amikor mondtam a gyerekorvosnak, hogy kicsit tartok attól, hogy nem tudok felkelni a sírására konkrétan kinevetett...
Biztos a sírás a gyerekorvosi rendelőben, ha éhes, ha fel kell öltözködni, ha idegen próbál meg hozzáérni, ha ki akarom venni a bébikompból, és ha akkor viszem be az ablakból, ha látja a kutyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése