Alvás, altatás

Donátot mindig altattuk. Sokáig az ölünkben a fotelban. Majd ez már nem volt annyira jó, ezért sétáltunk vele, volt hogy akár 1 órát is. Viszont most már 9 hónapos, elég nehéz, így elérkezettnek láttam az idejét egy egyedül elalvás tréningnek. Nehezítő körülmény, hogy egyáltalán nem hagyjuk sírni, tehát az szóba sem jöhetetett, hogy majd álomba sírja magát. (amúgy szerintem ez a módszer ekkora gyereknél már nem is alkalmazható).

Így azt választottuk, hogy lerakjuk aludni, és ha nyöszörög, vagy sírogat, akkor bemegyünk hozzá, de csak a legvégső esetben vesszük ki, rövid időre. Lekopogom, de mintha eredményes lenne a dolog. Igaz, nincs 10 percen belül alvás, van hogy 50 percig is elszórakoztat, viszont nem kell cipelni. A módszert még Pécsen kezdtük el. Persze azért az alvás helyett sokáig sokminden mást csinál. Rendszerint feláll, elesik, felül, megint feláll, birkózik a mackóval, dobálja a cumikat.

Egyik este pedig, amikor még egyáltalán nem tűnt álmosnak bekapcsolódott az esti beszélgetésbe a járókából.

(a videóban elnézést a kezdeti sötétségért... :-))

Azért a történet vége mindig ugyanaz. Egy hatalmas alvás Pajtikával.