Egy ilyen rajongási hullám közepén elvittük a Millenárisba a Bogyó és Babóca bábkönyv bábjainak kiállítására. Hát, teljesen lenyűgözte. Mondjuk nem annyira értette, hogy miért nem lehet játszani az ott lévő dolgokkal, de minden erőnket latba vetve próbáltuk neki átadni a kiállítás, mint intézmény szellemiségét.
Amúgy tényleg klassz volt a dolog. A vitrinek a gyerekeknek voltak szemmagasságban, amikor mi voltunk nem is volt az a tolongó tömeg. Szóval még nekünk is tetszett.
A kiállítás után bejártuk a Millenárist. A játszótereken rengetegen voltak, így azt annyira nem erőltettük, szerencsére Donát sem gondolta úgy, hogy szeretne az egy négyzetméterre jutó tizedik gyerek lenni. Viszont volt fagyizás. Ha megkérdezzük tőle, hogy milyen fagyit kér, mindig azt mondja, hogy "hát olyan hidegeset", így mindig veszünk neki vaníliát, ami alapvetően soha nem jó. Mármint nem eszi igazából, hanem csak nézegeti, meg örül neki. Így vettünk tölcsért, és a terv szerint adtam volna neki az én fagyimból.
Ennek ez lett a vége:
Aztán valahogy lett neki mégis saját. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy az enyémet orozta el, vagy végül inkább vettünk neki is egyet, mindenesetre békésen elfagyizgatott és nézte a játszótéren bandázó gyerekeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése