Donátnak már a szemébe lógott a haja, így idejét éreztük egy kis fazonírozásnak. Azt sejtettem, hogy egyedül ezt én nem fogom megoldani, ezért a mostani pécsi látogatásunkra időzítettük a hajszobrászatot. Az áldozat pedig anyukámék fordásza, Ilus volt.
Ilus először azt javasolta, hogy vágjuk le géppel Donát haját másfél centisre, de nagyon határozott ellenállásba ütközött, így nekifogott ollóval, mi pedig elfogadtuk, hogy nem trendi frizurát vág.
Felkerült a kendő, és elindult a hajvágás. Biztos, ami biztos alapon már akkor odaadtuk Donátnak a telefonomat.
Apukám ölében ült, és az első pár percben anyukám egy avon katalógussal szórakoztatta.
Amikor ezt megunta, akkor apukámmal szembe fordult és anyukám apu válla fölött próbálta lekötni a figyelmét.
Majd kapott egy fésüt, hogy ő is gyakorolhasson apukám hajával.
Végül pedig anyukám minden oldalról jól megpuszilgatta, hogy a kis igazítások is meglegyenek, mindeközben apukám komolyan magyarázott valamit, amire én nem emlékszem, mert egyrészt izgultam, hogy mi lesz, másrészt nagyon röhögtem.
Mintegy három ember megfeszített munkája eredményeként elkészült a nagy mű, és Donát gyönyörű lett. Igazi nagyfiú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése