A játékos

Donát régóta és nagyon nagy kedvvel játszik. Örül mindennek, aminek "arca"van, beszélget, mosolyog játék közben. Néha kommunikatívabb a játszószönyegről lógó kisházzal, mint bárki mással. Egész nap képes valamelyik játékát tanulmányozni, és mostmár az alvást is játék előzi meg a kiságyban.

Hogy hogyan jutottunk el idáig? A legelső játéka egy szőnyeg, amiről kisházak és fák lógnak. Először bizalmatlanul szemlélte csak őket. Aztán egyre jobban örült, amikor a játékok alá tettük. Mostmár el szeretné érni őket. Persze, ha elérhető közelségbe tesszük, akkor már nem annyira érdekes az egész.

Sokáig csak úgy "játszott", hogy ültünk mellette, ráztuk a csörgőt, meséltünk a teknős kalapjáról. Ő meg csak nézte nagy szemekkel. Aztán kezdett értük nyúlni, de még így is csak akkor érdekelte, ha elé tartottuk. Mostmár felveszi maga mellől, odafordul értük, nézegeti őket. Persze még most is ott ülünk mellette és játszunk együtt vele.

Jellemzően még a plüss csörgők, labdák, állatok állnak az élen. Az egyik legnagyobb kedvenc a Lükenyúl. Azt bármikor lehet akár 10 percen keresztül is tanulmányozni. A Lükenyulat még akkor sem engedi el, ha Apa a magasba emeli.

A hasalás is mindig nagyobb kedvvel ment valamelyik Haverral! A Teknős a másik nagy kedvenc. Óriási élvezettel meséli neki az újabb élményeket, gyűrögeti a kalapját, és csodálja a piros kockás hasát.

Apa bábozni is szeret. Sirkán, a szavannák ura elmegy leigázni a világot és mindenkit felfal. Ez pedig nagyon érdekes.

Persze van még egy csomó játék - a Kocka, Bruckner, a Majmos, amivel megtanult oldalra fordulni, és még sokan mások. Ráadásul mostmár egyre nagyobb élvezetet jelent saját magával is játszani. A Zokni elég szórakoztatónak tűnik. Egészen addig, amíg rá nem jön, hogy nem tudja levenni.